Te vagy nekem a szikra, tüzem lobban
a kő, leszek a tó, vizemben csobbanj
A tér is elhajlik álmunk életre kelti
Legyél tinta, papír testem alád fekszik
Vagy nekem álom sötétben elrejtelek
De napként ragyogsz rám, szemedben elveszek
Atom vagy nekem minden apró rezegésem
Szó is Te vagy, most tanullak lelkesen
Te vagy nekem a könyv féltve lapozlak
Vagy a víz, és én vándor, oltsd szomjamat
Vagy nekem tükör, benned magamat látom
Nappal és éjjel, szeretlek, terád vágyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése