Egy volt barát....

Egyszer régen jó barátok voltunk,mindent meg tudtunk beszélni....
Ez már a múlt....
Ennek már vége....
Hiszek a barátságban.
Annak ellenére,hogy egy hozzám közel álló személy,akinek egykor sokat jelentettem,most le sem szar....de szó szerint....
Miért van az,hogy anno azt mondta bármerre is megy,én mindig egy különleges helyen leszek a szívében,mert más vagyok,mint a többi lány ismerőse;ennek ellenére semmi sincsen.
Még arra sem vette a fáradságot,hogy szülinapomon,vagy névnapomon felköszöntsön.Mást egyből felhívott ilyenkor.Engem miért nem?Ennyit sem érdemlek meg....Pedig ma már sok eszköz van erre,pl:sms,email,levél,stb.
A legjobb az egészben,hogy még nyáron a vizsgaidőszakom alatt voltam nála,s a jegyzetem ott felejtettem.Már ezerszer üzentem neki (email,sms),hogy örülnék neki ha visszajuttatná,mert majd a mostani vizsgaidőszakomban,illetve az álamvizsgán szükségem lesz rá.Szerintetek?Még arra sem vette a fáradságot,hogy visszaírjon!Pedig külön felhívtam a figyelmét,hogy mielőbb szükségem lenne rá,mert 22-én vizsgázom.De amint látom egyáltalán nem érdekli,hogy miből fogok felkészülni.
Miért lenne olyan nehéz egy üzit írni,hogy akkor most mi is van?Miért nem tudja visszajuttatni a jegyzeteimet?Ennyire megterhelő lenne?
Nem tudom anno miért kellett mindenféle szépet-jót mondani,mikor semmi sem volt igaz belőle.
Vagy csak addig kellett a barátságom,míg nem jött egy másik,s akkor a régi barátokat egyből dobni kell?
Miért jó egy több éves barátságot csak így elhajítani?
Én inkább nem mondok olyanokat,hogy bármikor számíthatsz rám,ha tudom,hogy ez nem igaz.
S én mindent megteszek a barátaimért,hisz manapság nagy kincs egy jó barát!S ezzel szerintem mindenki így van....


UI: Ezer "köszönet",hogy voltál olyan rendes s visszajuttattad hozzám a jegyzeteimet,hogy fel tudjak készülni a vizsgámra!Kívánom járj te is úgy,mint én!Akkor majd megtudod,hogy milyen érzés!Ennyit rólad!Egy nagy senki vagy a szememben!