Hörcsögeim

A jegygyűrű

Akár vasból, bronzból, aranyból vagy elefántcsontból, mindig a véget nem érő összetartozás jelképe volt. Habár a lényeg máig változatlan, azért a jegygyűrű vonatkozásában számos új szokás alakult ki, melyek részben máig is élő hagyományok.
A gyűrű legyen az eljegyzési, vagy esküvői, ősidők óta létező tradicionális szimbóluma az egybekelésnek. Mindig is egy erős, soha véget nem érő, oda vissza érvényes szerelem jelképe volt.
Egészen a XIII. századig, mikor is a III. Pápa elrendelte, hogy kötelező tartani várakozási időt az eljegyzés és az esküvő között, csak egy gyűrű létezett az esküvői. Ezzel a rendelettel azonban tökéletes alkalom volt a zavarra, mely a hölgyeknek kedvezett, ugyanis innentől két gyűrűt viseltek: eljegyzésit, és esküvőit. Az eljegyzési gyűrű egy elhatározás emléke, vagyis tanújele, ha két ember tervezi a házasságot. Az esküvői pedig emléke magának a ceremóniának, tehát a pár ettől kezdve férj és feleség.

Már a XI. századi bizánci eljegyzési rítusnak is része volt, hogy a jegyesek gyűrűt cseréltek. A középkortól vált jellemzővé, hogy az eljegyzési ceremónia során, ami a tervezett házasságkötést előzte meg, az asszonyjelölt gyűrűt kapott. A gyűrűt a régi korok vőlegénye jelképes zálogként adta kedvesének, mintegy garanciaként arra, hogy nem fog elállni házassági szándékától. A jegyespár hölgytagja így a kézfogótól kezdve eljegyzési gyűrűt viselt, amely egyértelmű jele volt közös elhatározásuknak a házasságra. Gyakoriak voltak az egymásba fonódó, kezeket formázó gyűrűk.

Ikergyűrűket – azaz egymásba tolható gyűrűket – a XV- XVI. századtól viseltek a jegyben járók, méghozzá úgy, hogy a jegyesség alatt a vőlegény és a menyasszony is viselte az ikergyűrű egy-egy darabját, amiket azután a házasságkötést követően egyetlen gyűrűvé összeillesztve a feleség viselt tovább.

A gyémánt a XV. században vált a jómódúak drágakövévé, az örök szerelem szimbólumává, és bizony máig megdobogtatja a hölgyek szívét egy-egy szép csiszolású kő az eljegyzési gyűrűn.

Napjainkban gyakori, hogy a jegyesek eljegyzési gyűrűje egyben a majdani házassági gyűrű is. Ilyenkor a hagyományok szerint a jegyesség ideje alatt a bal kezükön, az esküvőt követően pedig a jobb kezükön viselik tovább a gyűrűt.

A jegygyűrű hagyománnyá válása az időszámításunk előtti IX. század környékére tehető, és a gyűrűk annak idején bőrből, vasból, kőből vagy fonott gyékényből készültek. Míg eleinte csak a menyasszony viselt gyűrűt a házasságban, addig a XIII. századtól kezdődően a jegygyűrű bekerült házasságkötési szertartás egyházi rituáléjába, és így elterjedt a mindkét fél által viselt jegygyűrű szokása is.

Az egyszerű, aranyból készült jegygyűrű, a karikagyűrű hagyománya a XIX. századra nyúlik vissza és annak jelképe, hogy Isten előtt mindannyian egyenlők vagyunk. A kő nélküli aranygyűrű egyébként már az ókorban is a végtelen hűség, az örök szerelem jelképe volt, amelynek nincs kezdete, nincs vége, és semmi nem szakítja meg.

Manapság ezek a gyűrűk nagy variációban léteznek, és a jelképen kívül saját érzéseiket is kifejezhetik vele. Romantikusabb vőlegények idézeteket is vésettethetnek a gyűrűbe. Akár 25 szó is elfér, ha nem "spórolunk" az arannyal. Az egyszerű karikagyűrűtől a gazdagon díszített műveken keresztül válogathatnak a párok. Hagyománytól függ, ki veszi meg! Széles körben elterjedt, hogy a vőlegény titokban szerzi meg, ami persze történhet boltban vásárláskor, de a csak Esküvői gyűrűt manapság a házasságkötést követően a férj és feleség egyaránt visel, az összetartozásuk és szerelmük jeleként családi ékszerek közül is előkerülhet a jegygyűrű.

És hogy miért éppen a kéz negyedik ujján, a gyűrűsujjon? A régi görögök és egyiptomiak úgy hitték, hogy a balkéz gyűrűsujjából egyenesen a szívig és az ott lakó szerelemig vezet egy véna, a "vena amoris". A hiedelem szokássá rögzült az idők során és ez az oka, hogy Olaszországban a házasok is a balkézen hordják gyűrűjüket.

Tévedünk, azonban ha azt hisszük, hogy eme ékszerek csak aranyból készülhettek. Még az ősi Egyiptomiak is csak kivételesen használtak aranyat. Ha mégis, akkor a menyasszony bal kezének középső ujjára helyezték azt.

A vas és a bronz volt a legnépszerűbb a Rómaiaknál is. Választásuk, pedig azért esett rá, mert úgy gondolták, ezek fejezik ki legjobban a tartós hosszú életű házasságot.

A középkorban azok, akik nem tudták megfizetni ezen ékszereket nem estek kétségbe. Eljegyzésüket különös módon pecsételték meg. Egyszerűen félbetörtek egy ezüst, vagy arany érmét, aminek felét párjuknak ajándékoztak. E hagyomány folytatódott egészen a 19. századig, amikor sok menyasszony volt látható nyakába kötött selyem szalaggal, melyen ott csillogott a fél érme.

Az ezredfordulón elénk táruló széles választékból találhatunk egyszerű gyűrűket, de akár királynői viseletre alkalmas alkotásokat is. Érdemes a megfelelőt kiválasztani, hiszen nem csak egy eszköze az esküvőnek, hanem annak egy fontos tanúja is ami örökre megőrzi a várva várt nap emlékét.

Napjainkban a gyűrűt a bal kéz negyedik ujján hordjuk, akárcsak az ősi román népek. Ők hittek ennek az ujjnak az erejében. Úgy vélték, itt húzódik, azaz ér, amely közvetlen összeköttetésben áll a szívvel. Mivel az emberek legtöbbje jobb kezes volt így a bal kéz, mint egy alsóbbrendű kézként volt nyilvántartva, vagyis a legjobb helye a feleségnek, aki amúgy is alsóbbrendű szerepet töltött be akkoriban.

Manapság azonban hallani, az arák veszik meg a gyűrűt, mondván a vőlegény pedig állja az esküvő többi költségét.

Jégszobrok

Majonéz (olajvaj)

1 tojássárgája + mintegy 1,5 evőkanálnyi olaj és csipetnyi só.
A tojássárgájához folytonos keverés mellett hozzácsepegtetem az olajat, majd a végén sózom. Nagyon egyszerű az elkészítése turmixgépben. Nagyon sok hideg és meleg étel alapanyaga.

Tartármártás

1 dl majonéz, 2 dl tejföl, 1 kk citromlé, 1 kk fehérbor, 2 kk porcukor, késhegynyi őrölt bors, 1 mk mustár.
A hozzávalókat alaposan összekeverem és ha kell az egyéni ízlés szerint utánizesítem.

Franciasaláta

10 dkg sárgarépakocka, 10 dkg zöldborsó, 10 dkg főtt burgonyakocka, 1 ecetes uborka, 5 dkg vaj, 3 dl tartármártás.
A vajon megpárolom a sárgarépakockát és a zöldborsót, majd kihűlés után összekeverem a felkockázott uborkával, burgonyával és almával, valamint a tartármártással. Jégbe hűtve tálalom.

Barbapapa

Agy

Xszemes

Xszemes

Xszemes

1990 előtt

Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész Csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak
voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenes ági rokona.Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy
csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy
Mc'Donaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre,a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "Bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,a pre Domestos korban.
Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak!!!

Pasik

Sokadik nekifutásra, végre elhatároztam, hogy megírom ezt a kis cikkemet. S majd jöhetnek a hozzászólások, kinek mi a véleménye ezzel kapcsolatban.

A címből sejthetitek, hogy mi is lesz a téma. Igen, a pasik. Persze most nem az udvarias, kedves férfiakról írok eme sorokban.

Sok helyen dolgoztam már diákéveim során, de szinte mindenhol ugyanazt tapasztaltam. A nagyobb gyárakban a férfi kollegák valamiért kényszert éreznek arra, hogy minden újonnan jött hölgynek elkezdjenek udvarolni. Ezzel még nem is lenne probléma! Hisz melyik az a nő, akinek nem tetszik, ha bókolnak neki, ha szépeket mondanak, ha dicsérik stb.? Igen ám, de a legtöbb férfinek ez nem elég. Többet akar! Hogy mit? Ezt gondolom, nem kell kifejtenem bővebben, mindenki tudja.

Az egyik ilyen cégnél egy olyan 40 körüli férfi egyfolytában tette nekem a szépet. Nagyon zavaró volt. Állandóan azt hajtogatta, hogy menjek vele hűs erdőbe, meg hűs szobába… Gondolhatjátok, hogy már mennyire zavart a dolog. S hiába mondtam, hogy párkapcsolatban élek, hűséges vagyok, meg amúgy is mit képzel magáról – meg sem hallotta. Amennyire tudtam, kerültem őt, így egy idő után végre leszállt rólam. Nem tudom, mit képzelnek magukról az idősebb pasik…

De nem csak az idősebb – esetleg még nős – férfiakra jellemző ez. Jelenlegi munkahelyemen is ugyanezt tapasztalom. Egy 50-55 közötti nős férfi mondogatja nekem, hogy tudna velem mit kezdeni; mire én: Köszönöm, azt a párommal is véghez tudom vinni. Azóta ő már csak bókolgat néha, s más fiatal lányoknak teszi az ajánlatokat. Viszont van egy-két fiatalabb, 20-as éveiben járó srác, aki nagyon pofátlanul nyomul. Az, hogy nekem boldog párkapcsolatom van, sőt már olyan komoly, hogy esküvőt tervezünk – nem érdekli őket. Egyik fülön be, a másikon ki. Nem tudom Ti hogy lennétek vele, de engem nagyon idegesít és zavar, hogy amikor megyünk ki szünetre, akkor a szó szoros értelemben nagyon feltűnően elkezdik bámulni a fenekem,s mintha ez még nem lenne elég, hümmögnek is mellé, s közlik, hogy milyen jó seggem van. Ezt így nem is lehet leírni, látnotok kéne amint kicsit oldalra hajolva, fejet lehajtva bámulnak… Undorító!

Arról nem is beszélve, hogy már a becenevem – Maya – miatt is kaptam ajánlatokat. Például: Maya a kis méhecske, én meg méhész vagyok, tudnám hova döfni a fullánkot – legutóbb ezt hallottam. Egyszer pedig a kezembe nyomnak egy lapot, amin az áll, hogy XY szeretkezni akar velem… Szerintetek?!

Nem értem ezeket a pasikat. Mire jó ez nekik? Ezzel nem lesznek kedvesek a szememben, sőt, inkább unszimpatikusak lesznek. Miért nem tudnak rendesen bókolni, udvarolni? Mire jó ez a bunkóság, ez a viselkedés? Miért nem tudják tiszteletben tartani azt, ha a másik boldog párkapcsolatban él?

Persze azért vannak kivételek is. Akik ha megtudják, hogy a kiszemelt lány már foglalt, nem nyomulnak; bókolnak – ami jól esik – de baráti kapcsolatot alakítanak ki, s jól el lehet velük beszélgetni. Ilyen munkatársakkal jobban megy a munka is; míg a többiekkel…

BÚÉK

Békés álmainkban ne csalódjunk soha
Oltalmazzon minket angyalok mosolya
Lelkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk
Útjaink vigyenek igaz célunk felé
Jövendőnk munkája ne váljon kereszté
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod
Veled lehessek amikor csak akarod
Egymásra találjon most minden kereső
Társával éljen minden egymást szerető.

BÚÉK