Opening
A halvány kék városban árnyékom imbolyog.
Lassú lépteim nem ismerik utam végállomását.
Érzéseink sosem találkoznak…
Siettem, hogy elkapjam, s megtartsam jónak…
… mindazt, ami a szemedben tükröződik.
A kezeid szabadon nyújtod felém…
Szorosan tartalak, sohasem foglak elengedni.
Azon az éjszakán, melyen a félhold sütött le ránk…
Lerázom a minket üldöző időt.
Bár csak a két fele vagyunk is kettőnknek,le tudjuk festeni a jövőnket.
Outro
Hé, ez a látvány, amit már oly sokszor láttam veled.
Magamat adtam, a kedvességedért, a gyengédségedért.
Tudom, az idő elmúlik, sosem ér véget, s semmi sem tart örökké.
Hallom hívsz, hallom hangod hív engem…
… s megtartom a szívem mélyén örökre.
A nyitott ajtón túl, a másik oldalon,
Sohasem halványul, foszlik szerteszét, sohasem tűnik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése