Ez nem egy gyermekmese… Emez egy kellemetlen eset, mely velem esett meg. De nem eszperente nyelven mekegek nektek, mert ez nekem nem menne teljesen…
Na eszperentét félretéve, elmesélem nektek, ami a héten történt velem. Hogy ez a történet vicces, ciki, megdöbbentő, nevetséges, megalázó? Azt döntsétek el Ti!
Kis előzményi áttekintés, hogy értsétek is miről van szó: Párommal való megismerkedésem után egy időben úgy határoztunk, hogy összeköltözünk. Pontosabban én költöztem hozzá vidékre. Mivel ekkor még nagyban a főiskola padjait koptattam, így mindenhova diákigazolvánnyal közlekedtem. Januárban meg is vettem a volánra a bérletemet, s a hozzá tartozó igazoló lapot is (mert hát ugye ilyen is kell). Mondtam a bérlet árusító hölgynek, hogy nekem 25 km-re kell az igazoló lap, ugyanis a többi távot a főiskolámig vonattal teszem meg (mivel nem bírom a buszozást, mindig vonattal közlekedem ahová csak lehet; ez alól kivétel ha vidékről szeretnék bejutni a városba, mert ezt a távot csak busszal lehet megtenni). Szóval ezt én mind szépen közöltem a velem szemben lévő üveg mögött ücsörgő nővel. Mire anno a válasza az volt, hogy olyat nem lehet, mit képzelek én! Majd úgy töltötte ki, hogy a lakhely és az iskola közötti távolságot írta be az igazoló lapra (
Január óta veszem a diákbérletem a buszra, de csak
A sulit június végén befejeztem. Az interneten utána néztem, hogy a diákigazolványom meddig érvényes: azt találtam, hogy október 31-ig. Szóval továbbra is diákbérletet vettem, hisz az igazolványom érvényes, akkor meg miért vennék még felnőtt bérletet?!
Október elsejétől dolgozom. Szintén a 25 km-es diákbérletemmel közlekedem be a városba. A héten a munkahelyen kitalálták, hogy kötelező 12 órázunk, vagyis este hattól reggel hatig kell menni (gondolhatjátok mennyire örültem neki…de most nem ez a téma). 28-án reggel hatkor siettem a helyi járathoz, hogy mielőbb beérjek a buszpályaudvarra, s felülhessek a hazafelé tartó buszomra. Fáradtan, álmosan, dideregve felszálltam a buszra, mely elindult. Ekkor az ellenőr közölte, hogy a jegyeket, bérleteket vegyük elő. Nyugodt szívvel vettem elő bérletem, igazolványom, hisz érvényes volt mindkettő. Mikor hozzám ért az ellenőr, jött a hideg zuhany – az álmosság egyből elillant belőlem. Közölte, hogy az igazolólapon
Aznap még munka előtt bementem a buszpályaudvarra, s a bérletárusító helyen érdeklődtem. Ugyanazt mondtam el, mint anno a hölgynek. Közölték, hogy igenis ki lehet úgy tölteni az igazoló lapot ahogy én szerettem volna anno… vagyis az egész bírság a volán hibája, hisz rossz tájékoztatás miatt rosszul töltötték ki. Telefon a volánhoz, pénteken mehetek be, s visszavonják a bírságot. Közben meló helyen is kitalálták, hogy csütörtökön éjszakára kell menni, majd pénteken kettőre vissza dolgozni. Gondolhatjátok mennyire örültem az egésznek. Reggel hazaértem, majd gyorsan el a volánhoz, ahol elintéztem a bírságot, persze így is kellett 400 forintot fizetnem, azért mert fogadtak engem (no komment)… Az, hogy a rossz tájékoztatás miatt történt az egész, a Bt-t nem érdekelte; Válaszuk annyi volt: a volán ügyfélszolgálatához forduljak. Vagyis nagyban megy az egymásra mutogatás…
Hogy ebből a történetből mi a tanulság? Talán csak annyi, hogyha eldöntötted, hogy holnap kenyeret fogsz sütni, akkor előtte egy pékkel beszéld meg a dolgot…mert ha netán kicsit íztelen lesz a kenyered, nem mentség, hogy nem tudtad mennyi só kell bele……
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése