Levél

Emlékeim közt van egy tépett levél. Levél melyet nem is küldtem el. Féltékenység szülte e bolond szenvedély, de olvassuk csak el mit mond a levél:
Mond miért szeretsz te mást és én csak téged. Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked. Ha mellém sodort egyszer már az élet én nem engedlek oly könnyen el. Mond mért adtál reményt és oly sok álmot. Ha mástól akarod a boldogságot. Mond mért fogadtad el szerelmes szívem és hogyha elfogadtad most mért dobtad el. Az első pillanatban megmondhattad volna. Szólhattál volna ne kezdjük el. De te táncba vittél lágyan átkarolva. Hozzám hajolva hazudtad el, hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved. S lásd kis búcsúlevél lett az igéret. De én ezt a kis levelet most összetépem. Ha igy akarod. Hát nekem se fáj!