Jégszobrok

Majonéz (olajvaj)

1 tojássárgája + mintegy 1,5 evőkanálnyi olaj és csipetnyi só.
A tojássárgájához folytonos keverés mellett hozzácsepegtetem az olajat, majd a végén sózom. Nagyon egyszerű az elkészítése turmixgépben. Nagyon sok hideg és meleg étel alapanyaga.

Tartármártás

1 dl majonéz, 2 dl tejföl, 1 kk citromlé, 1 kk fehérbor, 2 kk porcukor, késhegynyi őrölt bors, 1 mk mustár.
A hozzávalókat alaposan összekeverem és ha kell az egyéni ízlés szerint utánizesítem.

Franciasaláta

10 dkg sárgarépakocka, 10 dkg zöldborsó, 10 dkg főtt burgonyakocka, 1 ecetes uborka, 5 dkg vaj, 3 dl tartármártás.
A vajon megpárolom a sárgarépakockát és a zöldborsót, majd kihűlés után összekeverem a felkockázott uborkával, burgonyával és almával, valamint a tartármártással. Jégbe hűtve tálalom.

Barbapapa

Agy

Xszemes

Xszemes

Xszemes

1990 előtt

Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész Csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak
voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenes ági rokona.Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy
csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy
Mc'Donaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre,a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "Bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,a pre Domestos korban.
Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak!!!

Pasik

Sokadik nekifutásra, végre elhatároztam, hogy megírom ezt a kis cikkemet. S majd jöhetnek a hozzászólások, kinek mi a véleménye ezzel kapcsolatban.

A címből sejthetitek, hogy mi is lesz a téma. Igen, a pasik. Persze most nem az udvarias, kedves férfiakról írok eme sorokban.

Sok helyen dolgoztam már diákéveim során, de szinte mindenhol ugyanazt tapasztaltam. A nagyobb gyárakban a férfi kollegák valamiért kényszert éreznek arra, hogy minden újonnan jött hölgynek elkezdjenek udvarolni. Ezzel még nem is lenne probléma! Hisz melyik az a nő, akinek nem tetszik, ha bókolnak neki, ha szépeket mondanak, ha dicsérik stb.? Igen ám, de a legtöbb férfinek ez nem elég. Többet akar! Hogy mit? Ezt gondolom, nem kell kifejtenem bővebben, mindenki tudja.

Az egyik ilyen cégnél egy olyan 40 körüli férfi egyfolytában tette nekem a szépet. Nagyon zavaró volt. Állandóan azt hajtogatta, hogy menjek vele hűs erdőbe, meg hűs szobába… Gondolhatjátok, hogy már mennyire zavart a dolog. S hiába mondtam, hogy párkapcsolatban élek, hűséges vagyok, meg amúgy is mit képzel magáról – meg sem hallotta. Amennyire tudtam, kerültem őt, így egy idő után végre leszállt rólam. Nem tudom, mit képzelnek magukról az idősebb pasik…

De nem csak az idősebb – esetleg még nős – férfiakra jellemző ez. Jelenlegi munkahelyemen is ugyanezt tapasztalom. Egy 50-55 közötti nős férfi mondogatja nekem, hogy tudna velem mit kezdeni; mire én: Köszönöm, azt a párommal is véghez tudom vinni. Azóta ő már csak bókolgat néha, s más fiatal lányoknak teszi az ajánlatokat. Viszont van egy-két fiatalabb, 20-as éveiben járó srác, aki nagyon pofátlanul nyomul. Az, hogy nekem boldog párkapcsolatom van, sőt már olyan komoly, hogy esküvőt tervezünk – nem érdekli őket. Egyik fülön be, a másikon ki. Nem tudom Ti hogy lennétek vele, de engem nagyon idegesít és zavar, hogy amikor megyünk ki szünetre, akkor a szó szoros értelemben nagyon feltűnően elkezdik bámulni a fenekem,s mintha ez még nem lenne elég, hümmögnek is mellé, s közlik, hogy milyen jó seggem van. Ezt így nem is lehet leírni, látnotok kéne amint kicsit oldalra hajolva, fejet lehajtva bámulnak… Undorító!

Arról nem is beszélve, hogy már a becenevem – Maya – miatt is kaptam ajánlatokat. Például: Maya a kis méhecske, én meg méhész vagyok, tudnám hova döfni a fullánkot – legutóbb ezt hallottam. Egyszer pedig a kezembe nyomnak egy lapot, amin az áll, hogy XY szeretkezni akar velem… Szerintetek?!

Nem értem ezeket a pasikat. Mire jó ez nekik? Ezzel nem lesznek kedvesek a szememben, sőt, inkább unszimpatikusak lesznek. Miért nem tudnak rendesen bókolni, udvarolni? Mire jó ez a bunkóság, ez a viselkedés? Miért nem tudják tiszteletben tartani azt, ha a másik boldog párkapcsolatban él?

Persze azért vannak kivételek is. Akik ha megtudják, hogy a kiszemelt lány már foglalt, nem nyomulnak; bókolnak – ami jól esik – de baráti kapcsolatot alakítanak ki, s jól el lehet velük beszélgetni. Ilyen munkatársakkal jobban megy a munka is; míg a többiekkel…