BÚÉK

Békés álmainkban ne csalódjunk soha
Oltalmazzon minket angyalok mosolya
Lelkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk
Útjaink vigyenek igaz célunk felé
Jövendőnk munkája ne váljon kereszté
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod
Veled lehessek amikor csak akarod
Egymásra találjon most minden kereső
Társával éljen minden egymást szerető.

BÚÉK

Féltékenység

Szenvedélyekről általában csak szexszel, szerelemmel kapcsolatban szoktunk beszélni. Van azonban a szónak tágabb értelme is, mely felöleli mindazokat az indulatokat és erőteljes érzéseket, melyek egész életünk során mozgatnak minket. A harmonikus rajongásról a félelemig. Szenvedélyek nélkül közömbösek lennénk. Ezek közé az elsöprő érzelmek közé tartozik a féltékenység is, ami valójában az evolúció folyamán kialakult védekező mechanizmus. Adaptáció, alkalmazkodó megoldás azokra a problémákra, amelyek a létfenntartó vagy a fajfennmaradás során felmerülnek. Éppen ezért a féltékenység egy nagyon fontos indulat, mely felvértez egy sereg valódi, a faj fennmaradását fenyegető veszéllyel szemben. Ösztönöz például vetélytársaink szóbeli fenyegetések vagy sötét, főemlősi tekintetek révén történő elriasztására. Emiatt őrizzük társunkat különböző taktikákkal, fokozott éberséggel, vagy éppen kényeztetéssel, ezzel kimutatva társunk iránti elkötelezettségünket.

A féltékenység kialakulása, és megjelenési formái a gyermekkora és a neveltetésre is visszavezethetők. Miért van az, hogy egyes emberek akár bántalmazni is képesek párjukat; míg mások akár heteket is külön töltenek párjuktól, teljes nyugalomban? A féltékeny embernek nincs egy nyugodt pillanata, és önkéntelenül partnere zaklatottságáról is gondoskodik.

Sokak szerint a féltékenység természetes. Érvelésük szerint, ha valaki szereti a párját, akkor féltékeny rá, szeretné megtartani, kicsit uralni. Létezik az a szemlélet is, miszerint a párom a tulajdonom is egyben, és úgy kell őrizni, mint a házamat. Csakhogy a tárgyakkal ellentétben a partnernek van személyisége, önálló tudata és szabad akarata. Ennek csorbítása ellenállásba ütközik. A féltés és aggódás nem lehet azonos a féltékenységgel és az uralkodással, a számonkéréssel.

A féltékenységet sokszor az önmagunkkal való elégedetlenséggel, vagy a birtoklási vággyal azonosítják. Persze ez nem minden esetben helytálló. Egy szeretetteli kapcsolatban természetes emberi reakció a szerelemféltés, a félelem attól, hogy az ember, aki legnagyobb bizalmunkat élvezi, visszaél helyzetével. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy csupán tévképzeteket kergetünk a sötétben.

A féltékenység szó hallatán szinte mindenkinek egy hisztis nő jut az eszébe. Pedig nem csak a nők féltékenyek! Így volt ez velem is. Négy és fél éves kapcsolatot tett tönkre a féltékenykedés. A kapcsolat elején minden jó volt, majd jöttek a kérdések… Hol voltál? Kivel beszéltél? Hová mész? Mikor jössz? Miért ezt a ruhát veszed fel? Miért írsz neki üzenetet? Stb. Olyan is előfordult (nem is egyszer) hogy a szobába lépve azon kaptam partnerem, hogy a telefonomban lévő üzeneteket olvassa. S még ő volt felháborodva azon, hogy ezt szóvá tettem. Vagy például, ha msneztem, akkor odaült mellém, s olvasta a beszélgetésem, s amikor mondtam, hogy ez engem zavar, meg amúgy is nem rá tartozik, amit másokkal beszélek, akkor fel volt háborodva, hogy mégis mit képzelek. Egyszer pedig még az email üzeneteimet is elolvasta (nem tudom, hogy sikerült neki belépni), s szintén vita lett belőle, mert én a kapcsolatunkról beszéltem egy barátomnak. De hát nem azért vannak a barátok, hogy megbeszéljünk egymással bizalmas dolgokat is?! Szerintem igen. Sok fiú haverom van, sőt fiús osztályba is jártam. De sosem adtam semmi okot sem arra, hogy én félre kacsintanék a kapcsolatból. Ezért a mai napig nem is értem, hogy mire volt jó a féltékenykedése. Csak tönkretette a kapcsolatot, engem pedig idegileg kikészített. Hiába adtam az évek során többször is újabb s újabb esélyt, semmi sem változott, sőt egyre rosszabb lett. Így hát kimondtam a végső szót. Most már tudom előbb kellett volna, s akkor sok szenvedéstől kímélem meg magam.

Nemrég beszélgettem egy kicsit a volt párommal. Nem változott semmit sem, mármint ami a féltékenykedését illeti. Jelenlegi partnerével is sokat veszekszik, ugyanazokért, amiért velem is anno, pedig szintén nincs oka rá. Hát mégsem tanult semmit sem az egészből? Miért kell tönkretenni ezzel egy kapcsolatot?

Mostani páromról ezt nem mondhatom el. Nem féltékeny. Sőt, büszke rá, ha másoknak tetszem, hisz tudja úgyis az „övé” vagyok, s nem dobnám el ezt a kapcsolatot másért. Félteni félt, hisz szeret, de nincs veszekedés, vita; hanem teljes mértékben megbízunk a másikban, s így harmonikus a mi kapcsolatunk, s éljük a mindennapjainkat egymás mellett szeretetben, szerelemmel.

Xszemes

Szent Iván-éj

Azt a napot, amikor a leghosszabb a nappal, és a legrövidebb az éjszaka, ősidők óta ünneplik az emberek. A hiedelem úgy tartja, hogy a mágikus éjszakán bármi megtörténhet. A mendemondák szerint még a szerelmesek is egymásra találhatnak…

Számos európai vidéken még él a tűzgyújtás szokása Iván-nap éjszakáján. Már a pogány időkben is rendeztek tűzünnepet: tűzgyújtással segítették a hanyatló Napot a sötétség ellen vívott harcában. Hiszen ettől kezdve, fél éven keresztül egyre kevesebbet tartózkodik az égbolton, egészen a téli napfordulóig.

A művészetet is megihlette június 24-e. Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékában ezen a nevezetes éjszakán sok félresikerült varázslat kuszálja össze a cselekmény szálait. Később Mendelssohn írt a darabhoz kísérő zenét. A mű nászindulója azóta is a legnépszerűbb bevonulózene az esküvőkön, szinte a házasságkötés szimbólumává vált.

A tűz egész Európában a tisztaság, az egészség, az elevenség, a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképe. Ezért a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel kapcsolatos mágiát gyakorolják ezen a különleges éjszakán. A nyár közepén gyújtott tűz maradványait amulettnek tartották. A hamuját a földekre szórták, hogy elriassza a kártevőket. A félig égett faágakat az eresz alá vagy a tetőszerkezethez erősítették, hogy megoltalmazza a házat a villámcsapástól és a tűzvésztől. Az elszenesedett gallyakat pedig a rontás elhárítására alkalmazták.

Ezen az éjszakán össze kellett szedni mindenféle szemetet és tüzet rakni belőlük: úgy hitték, ahol égett, annak a környékén nem szaporodnak el a csúszómászók, nem maradnak meg az álnok emberek. Aki tüzet rakott és átugrálta, annak teljesült a kívánsága. Voltak, akik azért kerülték meg a földjüket égő üszökkel a kezükben, hogy megáldassák a termés, és nagy haszonra számíthassanak. Pozitív változást reméltek azok is, akik kereket forgattak a lángok közelében. Szeged környékén a tűzbe dobott, majd onnan kipiszkált almát fogyasztottak a torok- és hasfájás elmulasztására vagy megelőzésére.

A palóc lányok a tűz kialvása után kimentek a kenderföldre, és beleheveredtek. Szerintük amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. Egy szál kendert is szakajtottak, kilenc nap múlva megnézték, és akié magos volt, az özvegyet, akié virágos volt, az legényembert kapott még azon a nyáron.

Másutt a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony magasra hajította a fazekat, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak.

A néphit szerint Szent Iván-nap előestéjén virágzik a páfrány. Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, azután elhervad és elenyészik. Aki rátalál, érteni fogja az állatok nyelvét, és meglátja a földbe rejtett kincseket. A dunántúli Somló vidékén úgy tudják, hogy a boszorkányok ennek köszönhetik mágikus erejüket. A szatmári Sárközben azt is tudni vélték, hogy aki megszerzi, az a füvek és a fák beszédét is megérti. A néphit szerint azonban ez szinte lehetetlen, mivel a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre.

A régi pogány szlávok a nyári napforduló ünnepén nagy tüzet gyújtottak a fás, bokros vízpartokon. Körbeülték külön a nők, külön a férfiak. Közös éneklés, evés-ivás után éjféltájban feláldoztak egy fehér tyúkot és egy fekete kakast, s vérüket égő olajjal teli tálba csurgatták. Ezután hosszan tartó körtáncba kezdtek, majd amikor a tüzek kialudtak, ledobálták ruháikat, és beugráltak a vízbe. Itt valamennyien azzal szeretkeztek, akivel sikerült a sötétben összetalálkozniuk.

Csehországban ezzel szemben a szerelmesek koszorúkat dobáltak át egymásnak a tűz fölött. Amikor a lángok kisebbek lettek, minden pár kezet fogott, és háromszor átugrott a tűzön. A hagyomány szerint, akik ezt megtették, hamarosan összeházasodtak, sőt, egy éven át elkerülte őket minden lázas betegség. A megpörkölt koszorúkat hazavitték, hogy segítségével megőrizzék a házban lakó emberek és állatok egészségét. Vihar idején egy keveset mindig elégettek belőle, hogy ne érje kár a házat és a termést.

Németország szinte minden településén örömtüzet gyújtottak ezen az estén. Hitték, hogy aki június 24-én üröm- és verbénafüzéreket aggat magára, a tűzet pedig szarkalábcsokron keresztül nézi, az megőrzi jó látását az elkövetkezendő évben. Egyébként szerencsét hoz, és elűz minden rosszat, ha hajnaltájt ürömöt és verbénát dobnak a tűzbe, a következő szavak kíséretében: „hagyjon el minden balszerencsém, és égjen el ezekkel.”

Lotaringiában nagy halom szalmát gyűjtöttek össze egy domb tetején. Hatalmas fakeretet építettek, amit beburkoltak a szalmával. A kereket egy hosszú, kiálló tengelyrúddal lehetett irányítani. Éjfélkor lángra lobbantották, és örömujjongásokkal kísérve elindították lefelé a lejtőn, a legények pedig egy közeli folyóba terelték. Ha ez sikerült, akkor bőséges szüretre számíthattak abban az évben. A lejtőn leguruló tüzes kerék egyébként a Napot jelképezi, amely a nyári napforduló után hanyatló periódusába lép.

Egyes vidékeken a gyerekek házról házra járva gyűjtötték össze a fát az örömtűzhöz. Úgy gondolták, hogy aki nem járul hozzá, annak a vetésén nem lesz áldás. Aki viszont átugrotta a lángokat, az abban bízott, hogy nem gyötri majd év közben a hátfájás. Baden környékén azt tartották, hogy az a család takarítja be a legtöbb termést, amelynek a fiataljai a legmagasabbra ugrottak a tűz felett.

Svédországban a Szent Iván-éji máglyákat a keresztutakon lobbantották lángra, és kilencféle fával táplálták azokat. A falusiak mérges gombákat dobáltak a lángokba, hogy megtörjék a manók és más természetfeletti lények hatalmát, akik ezen az estén a legaktívabbak. Szerintük ugyanis június 24-én megnyílnak a hegyek, és a föld mélyének titokzatos lakói elözönlik e fenti világot.

Dead Space

A képregényről nem tudok sokat írni, mivel ezt még nem ismerem. Annyinak utána tudtam nézni, hogy a képregény az Aegis VII bányász kolónián történteket meséli el 32 oldalon keresztül. Így első ránézésre a rajzolás nem tetszik, nem úgy tűnik, mintha túl sok munkát fektettek volna bele…

Most pedig térjünk át az animére:

Mikor az USG Ishimura legénysége valahol az világűr mélyén, egy elhagyatott bolygón ősi kegytárgyra bukkan, még nem sejtik, hogy utazásuk pokoli fordulatot vett. Mivel a megtalált ereklye talán bizonyítékkal szolgálhat isten létezésére, magukkal viszik az űrhajó fedélzetére. A legénység egy része áhítattal néz rá, mások megvetően, de mindnyájuk sorsa megpecsételődött: az elátkozott tárgy egy régóta szunnyadó idegen fajt enged szabadjára és a hajón elszabadul a pokol. Azonnal megkezdődik a mészárlás, és az emberiségnek megállíthatatlan, soha nem látott vérengzéssel kell szembenéznie, amely egész világunkat pusztulással fenyegeti.

Készülj fel az EA új játékprogramjának hátborzongató előzményeire, amely új, véráztatta szintre emeli a felnőtteknek szóló animációs filmeket. Vérengzés és terror: ez vár a HOLT TÉR-ben.

Jó a történet, ami végig leköti a néző figyelmét. Szépen meg vannak rajzolva a szereplők. A zene pedig nagyon el lett találva. S sikoly, vér mindenfelé – végül is horrorról van szó. A történet kicsit elgondolkodtató, annyiban, hogy az emberek mennyire kíváncsiak, s ilyenkor nem elővigyázatosak. Talán célszerűbb lett volna az ereklyét a bolygón megvizsgálni, s ha biztonságos, csak utána a hajóra vinni - habár akkor nem nézhetnénk meg most ezt az animét. Egyetlenegy dolog nem tetszett – mégpedig az, hogy kicsivel hosszabb, mint egy órás az anime. Az extrákban pedig egy kimaradt jelenetet is megnézhetünk, sőt még a zenéket is meghallgathatjuk kedvünkre.

Az anime után akár egyből belevághatunk a játékba, hisz ez az előbbi folytatása.

Az alaptörténet szerint mohó fajtánk, az emberiség képtelen volt vissza fogottan bánni a Föld fontos nyersanyag- és energiakészletével, így azt felélve bolygónk vezető hatalmai kénytelenek voltak más planéták nyersanyagforrásainak kiaknázásába kezdeni. Bányászhajók százai járják a végtelen világűrt, hogy a különböző bolygók energiakészleteit felhalmozva további életet biztosítsanak a megmaradt emberiség számára. Azonban egy váratlan pillanatban segélyhívás érkezik az USG Ishimurától. A vészjelzést a Concordance Extraction Corporatin (C.E.C.) főhadiszállása fogja. A fejesek egyszerű műszaki problémára gyanakodnak, így Isaac Clarke mérnököt és kétfős csapatát küldik ki, hogy hozza helyre a problémát. Egy biztonsági tiszt, Zach Hammond hadnagy és Kendra Daniels számítógép-specialista kíséretében az Ishimura fedélzetére lépve azonban rögtön ráeszmélünk, hogy bizony itt komolyabb a gond, mint ahogy azt korábban hittük. Adott egy magatehetetlenül sodródó űrhajó, használhatatlan kommunikációs eszközök, ráadásul a menekülést biztosító űrhajónk is megsérült, így nem maradt más választásunk, mint az Ishimurát helyrehozni. Azonban a szanaszét heverő testrészek, a vérrel "kitapétázott" folyósok arról tanúskodnak, hogy küldetésünk nem lesz éppen sétagalopp.

Nem is az. Meg kell javítanunk ezt – azt, hogy el tudjunk menni innen. Ez nem is hangzik nehéznek, ám a szörnyek nem teszik számunkra könnyűvé a munkát. S ha ez még nem lenne elég, akkor az egyik túlélő gondoskodott arról, hogy még nehezebb legyen a dolgunk az űrhajó fedélzetén. Elsőre fura volt a játék nézete, de hamar megszoktam. Itt is, mint a szerepjátékoknál, találkozunk kelléktárral, ahol a felvett dolgainkat tárolhatjuk, s ha már nincs rá szükség, eladjuk a boltban, vagy egyszerűen csak eldobjuk. Szörnyekben sincs hiány a játék folyamán, ezért is volt jó megnézni előtte az animét. Így már volt fogalmam, hogy milyen lényekkel találkozhatom a játék közben, valamint, hogy milyen fegyvereket vethetünk be ellenük.

Ami nagyon tetszett, hogy a játék teljes egészében magyar felirattal megy. A szörnyek pedig képesek meglepetést okozni (például hirtelen a szellőzőből a hátad mögött terem, vagy egy fekvő lény mellett haladsz el, ami hirtelen felugrik – az első ilyennél meg is ijedtem egy kicsit, aztán már óvatosabb voltam). A hangulattal sem volt gond, hisz a fényjátékok, a sötétség, az árnyékok, illetve a hanghatások megtették a hatásukat.

Crochet World Christmas

http://rapidshare.com/files/172002239/Crochet_World_Christmas.rar
pass:m1aya3

Aida

Több mint egy évszázada, hogy Giuseppe Verdinek köszönhetően Európa is megismerhette a szép rabszolganő, a núbiai király lánya, Aida történetét. Az opera azóta számtalan feldolgozást megélt, 2000-ben Elton John és Tim Rice írt belőle musicalt, amelyet hatalmas sikerrel játszottak a Broadwayn. Ezt a változatot mutatta be most hazánkban a budapesti West End Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közös produkciója, ismert, tehetséges színészek szereplésével.

Az afrikai rabszolganő története egyesek szerint olyan régi, mint a szfinx. Bár a tragikus szerelmesek históriája nem jutott el Európába 1871-ig, Guiseppe Verdi operájának bemutatójáig, de ezután meghódította a világot. A fáraók idejében Egyiptom vaskézzel uralkodott a világon. Ez a kivételezett és fel nem világosult ország úgy tartotta meg hatalmát, hogy leigázta a szomszédos nemzeteket, bekebelezte földjeiket és rabszolgává tette népeit.

A fiatal Radames kapitány, a fáraó hadseregének parancsnoka, leigázza Núbia népét, amely egy terület a mai Asszuán közelében, Dél-Egyiptomban. Az áldozatok között van Aida, a núbiai király lánya, aki eltitkolja kilétét fogvatartói előtt. Aida önzetlensége, szelleme és bátorsága nagy hatással van Radamesre, aki ahelyett, hogy Aidát a rézbányába küldené dolgozni, ajándékként felajánlja őt jegyesének, Amneris egyiptomi hercegnőnek. Még az elkényeztetett hercegnő is felismeri az eltitkolt nemességet Aidában, nemsokára barátjává fogadja a szolgálólányt.

Ahogy Radames vonzódik Aidához, Aida is úgy találja, hogy vonzódik ehhez az egyenes szívű férfihoz, aki egy korrupt társadalom rabja. Aida bátorítja Radamest, hogy találja meg jobbik énjét. Arról ábrándoznak, hogy milyen lenne a szerelem egy háború nélküli világban, ahol nincs előítélet és gyűlölet. Kulturális különbségeik ellenére a két fiatal utat enged a szenvedélynek, és reménytelen szerelembe esnek.

Amikor az egyiptomiak elfogják a núbiai királyt, a szerelmesek tudják, hogy mi az országuk iránti kötelességük, és ez elszakítja őket egymástól. Aidát tetten érik, mikor segít apjának a szökésben, és Radames előtt két út áll: megakadályozza és letartóztatja Aidát, vagy elengedi őket. Miközben segít kiszabadítani a királyt, őt és Aidát rabul ejtik, és arra ítélik, hogy élve eltemetik őket. Amneris, aki együtt érez velük, nem tudja halálukat megakadályozni, de megparancsolja, hogy együtt, közös sírba tegyék őket.

Bár a szerelmesek sorsa tragikus véget ér, szerelmük legyőzi a halált, és halhatatlanná válnak ebben a legendában, amely máig megindítja, meghatja nézőit.

A díszlet, a jelmezek fantasztikusak, ahogy a színészek is. Egyedül az Aidát játszó Oláh Ibolyával nem voltam kibékülve. Hogy miért? Először is azért, mert sokat bakizott, így rontott a darab színvonalán. Másodszor pedig azért, mert míg más színészek hosszú évekig koptatják az iskolapadot, s különböző megmérettetések árán jutnak el odáig, hogy szerepelnek egy darabban; s még ezek után is sok utat tesznek meg odáig, hogy főszerepet kaphassanak – addig Ibolya egyből megkapta Adida szerepét… Miért?! Talán, mert a Megasztárban szerepelt már egyből színésznő is? Nekem az Ő játéka nem tetszett. Viszont a többiek (Szomor György, Xantus Barbara, Baranyi László – csak, hogy néhány nevet említsek a sok közül) nagyon jók voltak! Remek színészek, kitűnő előadás, fülbemászó dallamok, a koreográfiáról nem is beszélve….A darabban használt technikákat is nagyon eltalálták, a tűz, víz s fények felhasználása. S persze az élő zene hatása! A legjobb alakítás Merebé volt (nemhiába, ő kapta a legnagyobb tapsot a végén).

Egyszóval, nekem Ibolyát leszámítva nagyon tetszett az előadás. Ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer nézze meg!