Féltékenység

Szenvedélyekről általában csak szexszel, szerelemmel kapcsolatban szoktunk beszélni. Van azonban a szónak tágabb értelme is, mely felöleli mindazokat az indulatokat és erőteljes érzéseket, melyek egész életünk során mozgatnak minket. A harmonikus rajongásról a félelemig. Szenvedélyek nélkül közömbösek lennénk. Ezek közé az elsöprő érzelmek közé tartozik a féltékenység is, ami valójában az evolúció folyamán kialakult védekező mechanizmus. Adaptáció, alkalmazkodó megoldás azokra a problémákra, amelyek a létfenntartó vagy a fajfennmaradás során felmerülnek. Éppen ezért a féltékenység egy nagyon fontos indulat, mely felvértez egy sereg valódi, a faj fennmaradását fenyegető veszéllyel szemben. Ösztönöz például vetélytársaink szóbeli fenyegetések vagy sötét, főemlősi tekintetek révén történő elriasztására. Emiatt őrizzük társunkat különböző taktikákkal, fokozott éberséggel, vagy éppen kényeztetéssel, ezzel kimutatva társunk iránti elkötelezettségünket.

A féltékenység kialakulása, és megjelenési formái a gyermekkora és a neveltetésre is visszavezethetők. Miért van az, hogy egyes emberek akár bántalmazni is képesek párjukat; míg mások akár heteket is külön töltenek párjuktól, teljes nyugalomban? A féltékeny embernek nincs egy nyugodt pillanata, és önkéntelenül partnere zaklatottságáról is gondoskodik.

Sokak szerint a féltékenység természetes. Érvelésük szerint, ha valaki szereti a párját, akkor féltékeny rá, szeretné megtartani, kicsit uralni. Létezik az a szemlélet is, miszerint a párom a tulajdonom is egyben, és úgy kell őrizni, mint a házamat. Csakhogy a tárgyakkal ellentétben a partnernek van személyisége, önálló tudata és szabad akarata. Ennek csorbítása ellenállásba ütközik. A féltés és aggódás nem lehet azonos a féltékenységgel és az uralkodással, a számonkéréssel.

A féltékenységet sokszor az önmagunkkal való elégedetlenséggel, vagy a birtoklási vággyal azonosítják. Persze ez nem minden esetben helytálló. Egy szeretetteli kapcsolatban természetes emberi reakció a szerelemféltés, a félelem attól, hogy az ember, aki legnagyobb bizalmunkat élvezi, visszaél helyzetével. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy csupán tévképzeteket kergetünk a sötétben.

A féltékenység szó hallatán szinte mindenkinek egy hisztis nő jut az eszébe. Pedig nem csak a nők féltékenyek! Így volt ez velem is. Négy és fél éves kapcsolatot tett tönkre a féltékenykedés. A kapcsolat elején minden jó volt, majd jöttek a kérdések… Hol voltál? Kivel beszéltél? Hová mész? Mikor jössz? Miért ezt a ruhát veszed fel? Miért írsz neki üzenetet? Stb. Olyan is előfordult (nem is egyszer) hogy a szobába lépve azon kaptam partnerem, hogy a telefonomban lévő üzeneteket olvassa. S még ő volt felháborodva azon, hogy ezt szóvá tettem. Vagy például, ha msneztem, akkor odaült mellém, s olvasta a beszélgetésem, s amikor mondtam, hogy ez engem zavar, meg amúgy is nem rá tartozik, amit másokkal beszélek, akkor fel volt háborodva, hogy mégis mit képzelek. Egyszer pedig még az email üzeneteimet is elolvasta (nem tudom, hogy sikerült neki belépni), s szintén vita lett belőle, mert én a kapcsolatunkról beszéltem egy barátomnak. De hát nem azért vannak a barátok, hogy megbeszéljünk egymással bizalmas dolgokat is?! Szerintem igen. Sok fiú haverom van, sőt fiús osztályba is jártam. De sosem adtam semmi okot sem arra, hogy én félre kacsintanék a kapcsolatból. Ezért a mai napig nem is értem, hogy mire volt jó a féltékenykedése. Csak tönkretette a kapcsolatot, engem pedig idegileg kikészített. Hiába adtam az évek során többször is újabb s újabb esélyt, semmi sem változott, sőt egyre rosszabb lett. Így hát kimondtam a végső szót. Most már tudom előbb kellett volna, s akkor sok szenvedéstől kímélem meg magam.

Nemrég beszélgettem egy kicsit a volt párommal. Nem változott semmit sem, mármint ami a féltékenykedését illeti. Jelenlegi partnerével is sokat veszekszik, ugyanazokért, amiért velem is anno, pedig szintén nincs oka rá. Hát mégsem tanult semmit sem az egészből? Miért kell tönkretenni ezzel egy kapcsolatot?

Mostani páromról ezt nem mondhatom el. Nem féltékeny. Sőt, büszke rá, ha másoknak tetszem, hisz tudja úgyis az „övé” vagyok, s nem dobnám el ezt a kapcsolatot másért. Félteni félt, hisz szeret, de nincs veszekedés, vita; hanem teljes mértékben megbízunk a másikban, s így harmonikus a mi kapcsolatunk, s éljük a mindennapjainkat egymás mellett szeretetben, szerelemmel.