Aida

Több mint egy évszázada, hogy Giuseppe Verdinek köszönhetően Európa is megismerhette a szép rabszolganő, a núbiai király lánya, Aida történetét. Az opera azóta számtalan feldolgozást megélt, 2000-ben Elton John és Tim Rice írt belőle musicalt, amelyet hatalmas sikerrel játszottak a Broadwayn. Ezt a változatot mutatta be most hazánkban a budapesti West End Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közös produkciója, ismert, tehetséges színészek szereplésével.

Az afrikai rabszolganő története egyesek szerint olyan régi, mint a szfinx. Bár a tragikus szerelmesek históriája nem jutott el Európába 1871-ig, Guiseppe Verdi operájának bemutatójáig, de ezután meghódította a világot. A fáraók idejében Egyiptom vaskézzel uralkodott a világon. Ez a kivételezett és fel nem világosult ország úgy tartotta meg hatalmát, hogy leigázta a szomszédos nemzeteket, bekebelezte földjeiket és rabszolgává tette népeit.

A fiatal Radames kapitány, a fáraó hadseregének parancsnoka, leigázza Núbia népét, amely egy terület a mai Asszuán közelében, Dél-Egyiptomban. Az áldozatok között van Aida, a núbiai király lánya, aki eltitkolja kilétét fogvatartói előtt. Aida önzetlensége, szelleme és bátorsága nagy hatással van Radamesre, aki ahelyett, hogy Aidát a rézbányába küldené dolgozni, ajándékként felajánlja őt jegyesének, Amneris egyiptomi hercegnőnek. Még az elkényeztetett hercegnő is felismeri az eltitkolt nemességet Aidában, nemsokára barátjává fogadja a szolgálólányt.

Ahogy Radames vonzódik Aidához, Aida is úgy találja, hogy vonzódik ehhez az egyenes szívű férfihoz, aki egy korrupt társadalom rabja. Aida bátorítja Radamest, hogy találja meg jobbik énjét. Arról ábrándoznak, hogy milyen lenne a szerelem egy háború nélküli világban, ahol nincs előítélet és gyűlölet. Kulturális különbségeik ellenére a két fiatal utat enged a szenvedélynek, és reménytelen szerelembe esnek.

Amikor az egyiptomiak elfogják a núbiai királyt, a szerelmesek tudják, hogy mi az országuk iránti kötelességük, és ez elszakítja őket egymástól. Aidát tetten érik, mikor segít apjának a szökésben, és Radames előtt két út áll: megakadályozza és letartóztatja Aidát, vagy elengedi őket. Miközben segít kiszabadítani a királyt, őt és Aidát rabul ejtik, és arra ítélik, hogy élve eltemetik őket. Amneris, aki együtt érez velük, nem tudja halálukat megakadályozni, de megparancsolja, hogy együtt, közös sírba tegyék őket.

Bár a szerelmesek sorsa tragikus véget ér, szerelmük legyőzi a halált, és halhatatlanná válnak ebben a legendában, amely máig megindítja, meghatja nézőit.

A díszlet, a jelmezek fantasztikusak, ahogy a színészek is. Egyedül az Aidát játszó Oláh Ibolyával nem voltam kibékülve. Hogy miért? Először is azért, mert sokat bakizott, így rontott a darab színvonalán. Másodszor pedig azért, mert míg más színészek hosszú évekig koptatják az iskolapadot, s különböző megmérettetések árán jutnak el odáig, hogy szerepelnek egy darabban; s még ezek után is sok utat tesznek meg odáig, hogy főszerepet kaphassanak – addig Ibolya egyből megkapta Adida szerepét… Miért?! Talán, mert a Megasztárban szerepelt már egyből színésznő is? Nekem az Ő játéka nem tetszett. Viszont a többiek (Szomor György, Xantus Barbara, Baranyi László – csak, hogy néhány nevet említsek a sok közül) nagyon jók voltak! Remek színészek, kitűnő előadás, fülbemászó dallamok, a koreográfiáról nem is beszélve….A darabban használt technikákat is nagyon eltalálták, a tűz, víz s fények felhasználása. S persze az élő zene hatása! A legjobb alakítás Merebé volt (nemhiába, ő kapta a legnagyobb tapsot a végén).

Egyszóval, nekem Ibolyát leszámítva nagyon tetszett az előadás. Ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer nézze meg!