BÚÉK

Békés álmainkban ne csalódjunk soha
Oltalmazzon minket angyalok mosolya
Lelkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk
Útjaink vigyenek igaz célunk felé
Jövendőnk munkája ne váljon kereszté
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod
Veled lehessek amikor csak akarod
Egymásra találjon most minden kereső
Társával éljen minden egymást szerető.

BÚÉK

Féltékenység

Szenvedélyekről általában csak szexszel, szerelemmel kapcsolatban szoktunk beszélni. Van azonban a szónak tágabb értelme is, mely felöleli mindazokat az indulatokat és erőteljes érzéseket, melyek egész életünk során mozgatnak minket. A harmonikus rajongásról a félelemig. Szenvedélyek nélkül közömbösek lennénk. Ezek közé az elsöprő érzelmek közé tartozik a féltékenység is, ami valójában az evolúció folyamán kialakult védekező mechanizmus. Adaptáció, alkalmazkodó megoldás azokra a problémákra, amelyek a létfenntartó vagy a fajfennmaradás során felmerülnek. Éppen ezért a féltékenység egy nagyon fontos indulat, mely felvértez egy sereg valódi, a faj fennmaradását fenyegető veszéllyel szemben. Ösztönöz például vetélytársaink szóbeli fenyegetések vagy sötét, főemlősi tekintetek révén történő elriasztására. Emiatt őrizzük társunkat különböző taktikákkal, fokozott éberséggel, vagy éppen kényeztetéssel, ezzel kimutatva társunk iránti elkötelezettségünket.

A féltékenység kialakulása, és megjelenési formái a gyermekkora és a neveltetésre is visszavezethetők. Miért van az, hogy egyes emberek akár bántalmazni is képesek párjukat; míg mások akár heteket is külön töltenek párjuktól, teljes nyugalomban? A féltékeny embernek nincs egy nyugodt pillanata, és önkéntelenül partnere zaklatottságáról is gondoskodik.

Sokak szerint a féltékenység természetes. Érvelésük szerint, ha valaki szereti a párját, akkor féltékeny rá, szeretné megtartani, kicsit uralni. Létezik az a szemlélet is, miszerint a párom a tulajdonom is egyben, és úgy kell őrizni, mint a házamat. Csakhogy a tárgyakkal ellentétben a partnernek van személyisége, önálló tudata és szabad akarata. Ennek csorbítása ellenállásba ütközik. A féltés és aggódás nem lehet azonos a féltékenységgel és az uralkodással, a számonkéréssel.

A féltékenységet sokszor az önmagunkkal való elégedetlenséggel, vagy a birtoklási vággyal azonosítják. Persze ez nem minden esetben helytálló. Egy szeretetteli kapcsolatban természetes emberi reakció a szerelemféltés, a félelem attól, hogy az ember, aki legnagyobb bizalmunkat élvezi, visszaél helyzetével. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy csupán tévképzeteket kergetünk a sötétben.

A féltékenység szó hallatán szinte mindenkinek egy hisztis nő jut az eszébe. Pedig nem csak a nők féltékenyek! Így volt ez velem is. Négy és fél éves kapcsolatot tett tönkre a féltékenykedés. A kapcsolat elején minden jó volt, majd jöttek a kérdések… Hol voltál? Kivel beszéltél? Hová mész? Mikor jössz? Miért ezt a ruhát veszed fel? Miért írsz neki üzenetet? Stb. Olyan is előfordult (nem is egyszer) hogy a szobába lépve azon kaptam partnerem, hogy a telefonomban lévő üzeneteket olvassa. S még ő volt felháborodva azon, hogy ezt szóvá tettem. Vagy például, ha msneztem, akkor odaült mellém, s olvasta a beszélgetésem, s amikor mondtam, hogy ez engem zavar, meg amúgy is nem rá tartozik, amit másokkal beszélek, akkor fel volt háborodva, hogy mégis mit képzelek. Egyszer pedig még az email üzeneteimet is elolvasta (nem tudom, hogy sikerült neki belépni), s szintén vita lett belőle, mert én a kapcsolatunkról beszéltem egy barátomnak. De hát nem azért vannak a barátok, hogy megbeszéljünk egymással bizalmas dolgokat is?! Szerintem igen. Sok fiú haverom van, sőt fiús osztályba is jártam. De sosem adtam semmi okot sem arra, hogy én félre kacsintanék a kapcsolatból. Ezért a mai napig nem is értem, hogy mire volt jó a féltékenykedése. Csak tönkretette a kapcsolatot, engem pedig idegileg kikészített. Hiába adtam az évek során többször is újabb s újabb esélyt, semmi sem változott, sőt egyre rosszabb lett. Így hát kimondtam a végső szót. Most már tudom előbb kellett volna, s akkor sok szenvedéstől kímélem meg magam.

Nemrég beszélgettem egy kicsit a volt párommal. Nem változott semmit sem, mármint ami a féltékenykedését illeti. Jelenlegi partnerével is sokat veszekszik, ugyanazokért, amiért velem is anno, pedig szintén nincs oka rá. Hát mégsem tanult semmit sem az egészből? Miért kell tönkretenni ezzel egy kapcsolatot?

Mostani páromról ezt nem mondhatom el. Nem féltékeny. Sőt, büszke rá, ha másoknak tetszem, hisz tudja úgyis az „övé” vagyok, s nem dobnám el ezt a kapcsolatot másért. Félteni félt, hisz szeret, de nincs veszekedés, vita; hanem teljes mértékben megbízunk a másikban, s így harmonikus a mi kapcsolatunk, s éljük a mindennapjainkat egymás mellett szeretetben, szerelemmel.

Xszemes

Szent Iván-éj

Azt a napot, amikor a leghosszabb a nappal, és a legrövidebb az éjszaka, ősidők óta ünneplik az emberek. A hiedelem úgy tartja, hogy a mágikus éjszakán bármi megtörténhet. A mendemondák szerint még a szerelmesek is egymásra találhatnak…

Számos európai vidéken még él a tűzgyújtás szokása Iván-nap éjszakáján. Már a pogány időkben is rendeztek tűzünnepet: tűzgyújtással segítették a hanyatló Napot a sötétség ellen vívott harcában. Hiszen ettől kezdve, fél éven keresztül egyre kevesebbet tartózkodik az égbolton, egészen a téli napfordulóig.

A művészetet is megihlette június 24-e. Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékában ezen a nevezetes éjszakán sok félresikerült varázslat kuszálja össze a cselekmény szálait. Később Mendelssohn írt a darabhoz kísérő zenét. A mű nászindulója azóta is a legnépszerűbb bevonulózene az esküvőkön, szinte a házasságkötés szimbólumává vált.

A tűz egész Európában a tisztaság, az egészség, az elevenség, a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképe. Ezért a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel kapcsolatos mágiát gyakorolják ezen a különleges éjszakán. A nyár közepén gyújtott tűz maradványait amulettnek tartották. A hamuját a földekre szórták, hogy elriassza a kártevőket. A félig égett faágakat az eresz alá vagy a tetőszerkezethez erősítették, hogy megoltalmazza a házat a villámcsapástól és a tűzvésztől. Az elszenesedett gallyakat pedig a rontás elhárítására alkalmazták.

Ezen az éjszakán össze kellett szedni mindenféle szemetet és tüzet rakni belőlük: úgy hitték, ahol égett, annak a környékén nem szaporodnak el a csúszómászók, nem maradnak meg az álnok emberek. Aki tüzet rakott és átugrálta, annak teljesült a kívánsága. Voltak, akik azért kerülték meg a földjüket égő üszökkel a kezükben, hogy megáldassák a termés, és nagy haszonra számíthassanak. Pozitív változást reméltek azok is, akik kereket forgattak a lángok közelében. Szeged környékén a tűzbe dobott, majd onnan kipiszkált almát fogyasztottak a torok- és hasfájás elmulasztására vagy megelőzésére.

A palóc lányok a tűz kialvása után kimentek a kenderföldre, és beleheveredtek. Szerintük amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. Egy szál kendert is szakajtottak, kilenc nap múlva megnézték, és akié magos volt, az özvegyet, akié virágos volt, az legényembert kapott még azon a nyáron.

Másutt a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony magasra hajította a fazekat, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak.

A néphit szerint Szent Iván-nap előestéjén virágzik a páfrány. Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, azután elhervad és elenyészik. Aki rátalál, érteni fogja az állatok nyelvét, és meglátja a földbe rejtett kincseket. A dunántúli Somló vidékén úgy tudják, hogy a boszorkányok ennek köszönhetik mágikus erejüket. A szatmári Sárközben azt is tudni vélték, hogy aki megszerzi, az a füvek és a fák beszédét is megérti. A néphit szerint azonban ez szinte lehetetlen, mivel a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre.

A régi pogány szlávok a nyári napforduló ünnepén nagy tüzet gyújtottak a fás, bokros vízpartokon. Körbeülték külön a nők, külön a férfiak. Közös éneklés, evés-ivás után éjféltájban feláldoztak egy fehér tyúkot és egy fekete kakast, s vérüket égő olajjal teli tálba csurgatták. Ezután hosszan tartó körtáncba kezdtek, majd amikor a tüzek kialudtak, ledobálták ruháikat, és beugráltak a vízbe. Itt valamennyien azzal szeretkeztek, akivel sikerült a sötétben összetalálkozniuk.

Csehországban ezzel szemben a szerelmesek koszorúkat dobáltak át egymásnak a tűz fölött. Amikor a lángok kisebbek lettek, minden pár kezet fogott, és háromszor átugrott a tűzön. A hagyomány szerint, akik ezt megtették, hamarosan összeházasodtak, sőt, egy éven át elkerülte őket minden lázas betegség. A megpörkölt koszorúkat hazavitték, hogy segítségével megőrizzék a házban lakó emberek és állatok egészségét. Vihar idején egy keveset mindig elégettek belőle, hogy ne érje kár a házat és a termést.

Németország szinte minden településén örömtüzet gyújtottak ezen az estén. Hitték, hogy aki június 24-én üröm- és verbénafüzéreket aggat magára, a tűzet pedig szarkalábcsokron keresztül nézi, az megőrzi jó látását az elkövetkezendő évben. Egyébként szerencsét hoz, és elűz minden rosszat, ha hajnaltájt ürömöt és verbénát dobnak a tűzbe, a következő szavak kíséretében: „hagyjon el minden balszerencsém, és égjen el ezekkel.”

Lotaringiában nagy halom szalmát gyűjtöttek össze egy domb tetején. Hatalmas fakeretet építettek, amit beburkoltak a szalmával. A kereket egy hosszú, kiálló tengelyrúddal lehetett irányítani. Éjfélkor lángra lobbantották, és örömujjongásokkal kísérve elindították lefelé a lejtőn, a legények pedig egy közeli folyóba terelték. Ha ez sikerült, akkor bőséges szüretre számíthattak abban az évben. A lejtőn leguruló tüzes kerék egyébként a Napot jelképezi, amely a nyári napforduló után hanyatló periódusába lép.

Egyes vidékeken a gyerekek házról házra járva gyűjtötték össze a fát az örömtűzhöz. Úgy gondolták, hogy aki nem járul hozzá, annak a vetésén nem lesz áldás. Aki viszont átugrotta a lángokat, az abban bízott, hogy nem gyötri majd év közben a hátfájás. Baden környékén azt tartották, hogy az a család takarítja be a legtöbb termést, amelynek a fiataljai a legmagasabbra ugrottak a tűz felett.

Svédországban a Szent Iván-éji máglyákat a keresztutakon lobbantották lángra, és kilencféle fával táplálták azokat. A falusiak mérges gombákat dobáltak a lángokba, hogy megtörjék a manók és más természetfeletti lények hatalmát, akik ezen az estén a legaktívabbak. Szerintük ugyanis június 24-én megnyílnak a hegyek, és a föld mélyének titokzatos lakói elözönlik e fenti világot.

Dead Space

A képregényről nem tudok sokat írni, mivel ezt még nem ismerem. Annyinak utána tudtam nézni, hogy a képregény az Aegis VII bányász kolónián történteket meséli el 32 oldalon keresztül. Így első ránézésre a rajzolás nem tetszik, nem úgy tűnik, mintha túl sok munkát fektettek volna bele…

Most pedig térjünk át az animére:

Mikor az USG Ishimura legénysége valahol az világűr mélyén, egy elhagyatott bolygón ősi kegytárgyra bukkan, még nem sejtik, hogy utazásuk pokoli fordulatot vett. Mivel a megtalált ereklye talán bizonyítékkal szolgálhat isten létezésére, magukkal viszik az űrhajó fedélzetére. A legénység egy része áhítattal néz rá, mások megvetően, de mindnyájuk sorsa megpecsételődött: az elátkozott tárgy egy régóta szunnyadó idegen fajt enged szabadjára és a hajón elszabadul a pokol. Azonnal megkezdődik a mészárlás, és az emberiségnek megállíthatatlan, soha nem látott vérengzéssel kell szembenéznie, amely egész világunkat pusztulással fenyegeti.

Készülj fel az EA új játékprogramjának hátborzongató előzményeire, amely új, véráztatta szintre emeli a felnőtteknek szóló animációs filmeket. Vérengzés és terror: ez vár a HOLT TÉR-ben.

Jó a történet, ami végig leköti a néző figyelmét. Szépen meg vannak rajzolva a szereplők. A zene pedig nagyon el lett találva. S sikoly, vér mindenfelé – végül is horrorról van szó. A történet kicsit elgondolkodtató, annyiban, hogy az emberek mennyire kíváncsiak, s ilyenkor nem elővigyázatosak. Talán célszerűbb lett volna az ereklyét a bolygón megvizsgálni, s ha biztonságos, csak utána a hajóra vinni - habár akkor nem nézhetnénk meg most ezt az animét. Egyetlenegy dolog nem tetszett – mégpedig az, hogy kicsivel hosszabb, mint egy órás az anime. Az extrákban pedig egy kimaradt jelenetet is megnézhetünk, sőt még a zenéket is meghallgathatjuk kedvünkre.

Az anime után akár egyből belevághatunk a játékba, hisz ez az előbbi folytatása.

Az alaptörténet szerint mohó fajtánk, az emberiség képtelen volt vissza fogottan bánni a Föld fontos nyersanyag- és energiakészletével, így azt felélve bolygónk vezető hatalmai kénytelenek voltak más planéták nyersanyagforrásainak kiaknázásába kezdeni. Bányászhajók százai járják a végtelen világűrt, hogy a különböző bolygók energiakészleteit felhalmozva további életet biztosítsanak a megmaradt emberiség számára. Azonban egy váratlan pillanatban segélyhívás érkezik az USG Ishimurától. A vészjelzést a Concordance Extraction Corporatin (C.E.C.) főhadiszállása fogja. A fejesek egyszerű műszaki problémára gyanakodnak, így Isaac Clarke mérnököt és kétfős csapatát küldik ki, hogy hozza helyre a problémát. Egy biztonsági tiszt, Zach Hammond hadnagy és Kendra Daniels számítógép-specialista kíséretében az Ishimura fedélzetére lépve azonban rögtön ráeszmélünk, hogy bizony itt komolyabb a gond, mint ahogy azt korábban hittük. Adott egy magatehetetlenül sodródó űrhajó, használhatatlan kommunikációs eszközök, ráadásul a menekülést biztosító űrhajónk is megsérült, így nem maradt más választásunk, mint az Ishimurát helyrehozni. Azonban a szanaszét heverő testrészek, a vérrel "kitapétázott" folyósok arról tanúskodnak, hogy küldetésünk nem lesz éppen sétagalopp.

Nem is az. Meg kell javítanunk ezt – azt, hogy el tudjunk menni innen. Ez nem is hangzik nehéznek, ám a szörnyek nem teszik számunkra könnyűvé a munkát. S ha ez még nem lenne elég, akkor az egyik túlélő gondoskodott arról, hogy még nehezebb legyen a dolgunk az űrhajó fedélzetén. Elsőre fura volt a játék nézete, de hamar megszoktam. Itt is, mint a szerepjátékoknál, találkozunk kelléktárral, ahol a felvett dolgainkat tárolhatjuk, s ha már nincs rá szükség, eladjuk a boltban, vagy egyszerűen csak eldobjuk. Szörnyekben sincs hiány a játék folyamán, ezért is volt jó megnézni előtte az animét. Így már volt fogalmam, hogy milyen lényekkel találkozhatom a játék közben, valamint, hogy milyen fegyvereket vethetünk be ellenük.

Ami nagyon tetszett, hogy a játék teljes egészében magyar felirattal megy. A szörnyek pedig képesek meglepetést okozni (például hirtelen a szellőzőből a hátad mögött terem, vagy egy fekvő lény mellett haladsz el, ami hirtelen felugrik – az első ilyennél meg is ijedtem egy kicsit, aztán már óvatosabb voltam). A hangulattal sem volt gond, hisz a fényjátékok, a sötétség, az árnyékok, illetve a hanghatások megtették a hatásukat.

Crochet World Christmas

http://rapidshare.com/files/172002239/Crochet_World_Christmas.rar
pass:m1aya3

Aida

Több mint egy évszázada, hogy Giuseppe Verdinek köszönhetően Európa is megismerhette a szép rabszolganő, a núbiai király lánya, Aida történetét. Az opera azóta számtalan feldolgozást megélt, 2000-ben Elton John és Tim Rice írt belőle musicalt, amelyet hatalmas sikerrel játszottak a Broadwayn. Ezt a változatot mutatta be most hazánkban a budapesti West End Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közös produkciója, ismert, tehetséges színészek szereplésével.

Az afrikai rabszolganő története egyesek szerint olyan régi, mint a szfinx. Bár a tragikus szerelmesek históriája nem jutott el Európába 1871-ig, Guiseppe Verdi operájának bemutatójáig, de ezután meghódította a világot. A fáraók idejében Egyiptom vaskézzel uralkodott a világon. Ez a kivételezett és fel nem világosult ország úgy tartotta meg hatalmát, hogy leigázta a szomszédos nemzeteket, bekebelezte földjeiket és rabszolgává tette népeit.

A fiatal Radames kapitány, a fáraó hadseregének parancsnoka, leigázza Núbia népét, amely egy terület a mai Asszuán közelében, Dél-Egyiptomban. Az áldozatok között van Aida, a núbiai király lánya, aki eltitkolja kilétét fogvatartói előtt. Aida önzetlensége, szelleme és bátorsága nagy hatással van Radamesre, aki ahelyett, hogy Aidát a rézbányába küldené dolgozni, ajándékként felajánlja őt jegyesének, Amneris egyiptomi hercegnőnek. Még az elkényeztetett hercegnő is felismeri az eltitkolt nemességet Aidában, nemsokára barátjává fogadja a szolgálólányt.

Ahogy Radames vonzódik Aidához, Aida is úgy találja, hogy vonzódik ehhez az egyenes szívű férfihoz, aki egy korrupt társadalom rabja. Aida bátorítja Radamest, hogy találja meg jobbik énjét. Arról ábrándoznak, hogy milyen lenne a szerelem egy háború nélküli világban, ahol nincs előítélet és gyűlölet. Kulturális különbségeik ellenére a két fiatal utat enged a szenvedélynek, és reménytelen szerelembe esnek.

Amikor az egyiptomiak elfogják a núbiai királyt, a szerelmesek tudják, hogy mi az országuk iránti kötelességük, és ez elszakítja őket egymástól. Aidát tetten érik, mikor segít apjának a szökésben, és Radames előtt két út áll: megakadályozza és letartóztatja Aidát, vagy elengedi őket. Miközben segít kiszabadítani a királyt, őt és Aidát rabul ejtik, és arra ítélik, hogy élve eltemetik őket. Amneris, aki együtt érez velük, nem tudja halálukat megakadályozni, de megparancsolja, hogy együtt, közös sírba tegyék őket.

Bár a szerelmesek sorsa tragikus véget ér, szerelmük legyőzi a halált, és halhatatlanná válnak ebben a legendában, amely máig megindítja, meghatja nézőit.

A díszlet, a jelmezek fantasztikusak, ahogy a színészek is. Egyedül az Aidát játszó Oláh Ibolyával nem voltam kibékülve. Hogy miért? Először is azért, mert sokat bakizott, így rontott a darab színvonalán. Másodszor pedig azért, mert míg más színészek hosszú évekig koptatják az iskolapadot, s különböző megmérettetések árán jutnak el odáig, hogy szerepelnek egy darabban; s még ezek után is sok utat tesznek meg odáig, hogy főszerepet kaphassanak – addig Ibolya egyből megkapta Adida szerepét… Miért?! Talán, mert a Megasztárban szerepelt már egyből színésznő is? Nekem az Ő játéka nem tetszett. Viszont a többiek (Szomor György, Xantus Barbara, Baranyi László – csak, hogy néhány nevet említsek a sok közül) nagyon jók voltak! Remek színészek, kitűnő előadás, fülbemászó dallamok, a koreográfiáról nem is beszélve….A darabban használt technikákat is nagyon eltalálták, a tűz, víz s fények felhasználása. S persze az élő zene hatása! A legjobb alakítás Merebé volt (nemhiába, ő kapta a legnagyobb tapsot a végén).

Egyszóval, nekem Ibolyát leszámítva nagyon tetszett az előadás. Ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer nézze meg!

Játszmák 2

Az összeköltözés minden kapcsolat igazi szakítópróbája. A szerelmi játszmák ekkor kezdenek véresen komolyra váltani. Közös lakás kell, de akkor az már végleges döntés. Vajon tényleg akarják-e a másikat? És összeillenek-e?

Azok a párok, akik eddig eljutnak, úgy érzik mindketten nyertek. Mert ez ilyen furcsa játék: csak közös nyereség van, az egyéni lehetőség megszűnt. Mert ha mégis… Erre szolgál az együttélés játszmája. Ki kell próbálni, milyen hosszú távon együtt.

Az együttélés első fázisának gyakori játszmája a választás elé állítás. Rokonok vagy barátok? Milyen áron tudja megtartani az egyén a régi kapcsolatait, hogyan illeszkedik a társ a barátai, rokonai közé. Kezdődnek a játszmák, a kimaradások, súlyosabb esetekben a hazudozások.

A szexuális aktivitás az együttélés során alábbhagy. Ez szintén játszmák kezdetét jelenti. Gyanakvás, turkálás a másik zsebeiben, táskájában. Olykor elég egy ott felejtett számla, két mozijegy. Féltékenykedés. Mert a tereket – Munkahelyen, baráti társaságban, sőt az utcán is – emberek töltik ki, a másik lelkét ismeretlen kapcsolatok töltik be. Vagy csak birtokolják egy zugát. Hiába az őszinteség, hogy pontról pontra, lépésről lépésre elmondják, mi történt aznap. Minden történet nyitott kapu, amin bárki be- és kiléphet.

A legtöbb kapcsolat eljut oda, hogy átélik a benne lévők a küzdelem, a találgatások időszakát. Az, hogy mint a kapcsolat elején, nagyon különböző folyamatok zajlanak az agyakban, különböző érzelmek gyötrik a férfit és a nőt.

Az együttélés játszmáinak egyik legnehezebb pontja a háttérbe húzódás. Ha bármelyik fél tisztában van azzal, hogy elég fontos akkor is, ha nem főszereplő, és képes átengedni a sztárszerepet, kiegyenlítődnek az erőviszonyok. De ez csak akkor lehetséges, ha aki a sztárszerepet megkapta, nem él vissza vele.

A szerelmi játszmák sokfélék, még egy kapcsolaton belül is. Az viszont tény, a legtöbb férfi nem is tudja, hogy szerelmi játszma részese, míg a nők pontosan tudják, csak éppen nem akarják beismerni.

Mire gondol a férfi, illetve a nő?

• Ismerkedés után
• Férfi: Érdekes lány, talán még beszélgetni is lehet vele. (Másnap nem telefonál. Nem foglakozik sokat egy nővel, még gondolati szinten sem.)
• Nő: Tetszettem neki? Jólöltözöttnek látott? Nem mondtam semmi hülyeséget? Holnap biztos keresni fog. (Megannyi gondolat, kombinációk, várakozás.)
• Az első együttlétet követő reggelen:
• Férfi: Álmosan ébred, nyújtózik és zuhanyozás közben még emlékszik az éjszakára, majd elkergeti az emléket azzal, hogy ezek az aktusok nagyon hasonlók. Diszkrét, nem beszél erről a barátaival.
• Nő: Izgatottan ébred. Részleteket mesél a barátnőinek. Álmokat sző, Újra s újra végiggondol minden egyes apró mozzanatot. Hasonlítgatja előző partnereihez. Szebbnek látja, mint korábban. Az önbizalma megnő, esküvőt tervez.
• Sok év házasság, s egy nagy veszekedés után:
• Férfi: Megint nem érti asszonyát. Megiszik egy sört. Amikor a hideg láb hozzáér, közelebb húzódik, már nem is emlékszik, mi robbantotta ki a vitát. Csak azt tudja, ma nem kíván szerelmeskedni, de megpuszilgatja párja hátát.
• Nő: Miután kidühöngte magát sír egy jót. Az ágyban, mintha véletlen volna, hideg lábával a férjéhez ér. Azzal a gondolattal alszik el, kár volt elmenni a végsőkig, mert neki legalább itt ez a lábmelegítő, akitől van két szép gyereke, és sajnálni kezdi a barátnőjét, aki még mindig társkereső szingli.
• Szakítás után:
• Férfi: Kicsit szomorú, sokat gondol nőre, de hamarosan egy másikkal vigasztalódik, ám a szakításba soha nem nyugszik bele.
• Nő: Kiborul, fogy, sokat sír, egyik percben szeret, a másikban gyűlöl, sokáig gyászolja a veszteséget, végül megnyugszik.

Játszmák

Karinthy Frigyes szerint a férfiak és a nők azért nem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit. Hogy céljukat elérjék, gyakran furcsa játékba kezdenek, véresen komoly játékba, amelyekből megrokkantó győzelmekkel, és fölszabadító vereségekkel kerülnek ki.

Az egyszerűség kedvéért bontsuk három nagy szakaszra a férfi és a nő közti szerelmi játszmákat. Az első a megismerkedés, az udvarlás játéka, a második a beteljesülésé, a harmadik pedig az együttélésé.

Amikor két különböző nemű ember találkozik, eleve szerencsés eset, ha egyaránt vonzónak találják a másikat. Ezzel a beteljesületlen szerelem gyötrelmei kiiktathatók. A megismerkedés nehézségeit, nem kell elemezni, hiszen valamennyien tudjuk, hogy nem könnyű napjainkban ismerkedni, és a kölcsönös vonzódás esetén is nehéz kiismerni a másikat. Azért sincs könnyű dolga a társválasztás előtt állóknak a mai világban, mert bár nincsenek történelmi értelemben vett kasztok, mégis létezik párválasztási kasztrendszer. Akár bevalljuk, akár nem, mégiscsak igaz, hogy tudatosan választunk az adott, előre elképzelt kondíciók szerint, amelynek alapját a foglakozási körök, a vagyoni rétegződés, az érdeklődési kör, az ideológia adja.

A különböző nemű emberek nemcsak másképp mesélik el ugyanazt a történetet, mást szűrnek le egy-egy találkozásból is, más jelentőséget tulajdonítanak egyazon dolognak, másként jár az agyuk, más az érzelmi világuk.

Az ismerkedés, az udvarlás után, rövidebb-hosszabb idő elteltével, de bekövetkezik az első együttlét. Ez a több kapcsolaton túlesett, sokat próbált embert is izgalommal tölti el. Ilyenkor még sok a titok, érhetnek meglepetések, jöhet az első csalódás, mert mégsem olyan a másik, amilyennek gondoltam. A beteljesülés vagy éppen annak hiánya újabb bonyolult játszmák forrása. A nő, ha már jó ideje kereste a párját, az első éjszaka után, legyen az bármilyen, el van bűvölve. Azt hiszi, hogy aki lefeküdt vele, az szereti és hűséges lesz hozzá, hogy a kapcsolatuknak van jövője. S a nő játszmájának része, hogy ezt a jövőt szeretné ismerni. Mindeközben a férfit nem izgatják hasonló problémák. Viszont amikor a jövőről kérdezik, pörög az agya, hiszen pillanatok alatt ki kell találnia valamit.

A kapcsolatnak ebben a fázisában, a nők émelygésig szerelmesek, de az érzelmeket kordában tartó eszük szeretné tudni, hányadán állnak. A játék akkor válik izgalmassá, amikor ennek hangot is adnak, fölkészülten, előre megtervezett beszélgetés keretében. Képesek kivárni a legalkalmasabb pillanatot, amikor a férfi úgy kerül a hálójukba, mint légy a pók fogságába. Ám nem szabad elfeledni, néha a légy is megmenekül.

A férfiaknak persze eszükbe sincs egyenes választ adni. Ilyenkor a játszma része az ölelés, a hosszú szenvedélyes csók, a gondolatok megzavarása. Ha a gyengébb nem erősködik, a pasas fölugrik és otthagyja, vagy megmagyarázza neki, hogy nem szabad buta kérdésekkel elrontani a dolgot így az elején.

A nők kapcsolatuk ezen fázisára hajlamosak másképp emlékezni, mint ahogyan az zajlott. Ha elmenekül tőlük a kiszemelt hím, évekkel később akkor is csupán kis zűrt emlegetnek. Szerencsés esetben azonban ezt is túlélik, és jöhet az összeköltözés.

Lábbeli

Amerikában megszokott látvány, hogy a munkába siető nők elegáns kosztümöt viselnek, sportcipővel, és a hátizsákban lapuló, csinos lábbelit csak az irodában húzzák fel. Aki próbált már tűsarkúban villamosra szállni, megérti ezt a furcsa, de praktikus szokást.

Ősünknek nyomós oka volt, hogy két lábra emelkedett. Először nem lehetett kellemes, és olykor elvesztette az egyensúlyát, de messzebbre látott, korábban észrevette az ígéretes zsákmányt vagy a fenyegető veszélyt. Idővel a láb erős teherviselő szervvé alakult át, és csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül rá az első lábbeli.

Talpunk nem simul a talajra, hanem három ponton támaszkodik: a nagylábujj mögötti és a kisujj mögötti párnára, továbbá a sarokcsontra. Járás közben a talaj érintésekor a láb boltozatos szerkezete rugalmas rendszerként csökkenti a földet érés megrázkódtatását, a láb csontjainak finom, dinamikus redőzésével kiegyensúlyozza a talaj egyenetlenségeit. A rugalmas teherátvitelről kettős boltozat gondoskodik: a szélső lábujjak mögötti támaszkodási pontok között ível a harántboltozat, továbbá a sarokcsonttól a nagylábujj és a kislábujj mögötti támaszkodási pontok között legyezőszerűen szétterülve húzódik a hosszanti boltozat. Ez a szerkezet a lépés során segít a láb átgördülésében és elrugaszkodásában. Nedves homokban sétálva szépen kirajzolódik az egészséges láb jellegzetes, piskóta alakú talpnyomata.

Úgy lettünk megteremtve, hogy egyetlen, rugalmas talajon futunk a mamut után. Ehelyett ma lebetonozott utakon járunk, sima, kemény felületeken, nem megfelelő cipőben, amely egyes izomcsoportokat túlterhel, másokat tétlenségre ítél. Mindez hozzájárul számos, fájdalmas láb-deformitás kialakulásához. Már a kisgyermekre is cipőt húzunk, amikor még járni sem tud. Pedig a lábboltozat kialakulásához sokat kellene ugrálnia, mezítláb szaladgálnia a kertben, egyenetlen talajon, hogy lába folyamatosan megkeresse az egyensúlyi helyzetet, izmai kifejlődjenek és megedződjenek.

A cipőt arra találták ki, hogy védje a lábat az időjárás és a terep ártalmai ellen. Célszerű kényelmes viselet, amely nem akadályozza a szabad mozgást. Ám az észérvek helyett inkább a divat diktál. A konfekció hátulütője, hogy a sokféle lábat ugyanolyan típusú cipőkbe kell belekényszeríteni. Kényelmesnek tűnik, mégsem ajánlott sarok nélküli, saru jellegű divatcipőt viselni, mert ahogy lábunkat a betonhoz csapjuk, mikrosérülések sorozatát szenvedjük el. Kifejezetten egészségtelen a tűsarkú, bár nyúlánkabbnak mutatja az alkot. Ezt a lábbelit csábítóan nőiesnek tartják, de előnytelenné teszi a tehereloszlást. A testsúly a harántboltozatra nehezül, a térd- és a csípőizület természetellenes tartásba kényszerül, a sarok bizonytalanná teszi a járást, kificamodhat a boka. Az edzőcipő sem jó megoldás. Már minden szabadidős tevékenységhez van külön lábbeli, a tenisz-, futó- és egyéb sportcipőket az adott mozgáskultúrának megfelelően fejlesztették ki. Általános használatra nem alkalmasak, mert ami edzés közben védi az izmokat a túlterheléstől, az normál körülmények között gátolja a megfelelő izommunkát.

Az ideális viselet:

• természetes anyagból készült, jól szellőzik
• amikor lépünk, és a láb átgördül, a cipő orra nem nyomja az ujjakat
• a lábujjak lazán elférnek, nem torlódnak össze
• talpa hajlékony, rugalmas
• sarokmagassága maximum 4 cm
• a terhelési felszíneken a testsúly eloszlása optimális
• jól tartja a bokát

Már csak az a kérdés, hogy ezt az ideális lábbelit merre lehet megtalálni (persze elérhető áron)?

Vele vagy nélküle

Manapság már a magyar nők is egyre nyitottabbak a szexuális újításokkal szemben. Míg több nyugat-európai országban a nyuszi vagy a szobalány a leginkább kelendő szexuális sztereotípiák kielégítésére szolgáló jelmez; a magyar férfiak – vagy inkább nők – a nővérkére esküsznek. Jelmezeket nálunk ugyanis leginkább nők vásárolnak – természetesen a férfiak kedvéért.

A nők sokkal szívesebben mennek be egy olyan boltba, ahol nincsenek kabinok, nincsenek nyálcsorgató férfiak, viszont andalító zene kíséretében diszkréten válogathatnak a szexi fehérneműk, gésagolyók és egyéb kellékek között. Persze ritka az a nő, aki nincs zavarban vásárlás közben. Ha a barátnőjükkel mennek, sokkal könnyebben levetkőzik a zavarukat. Érezhetően szűnnek meg a tabuk, csökken a prüdéria és a szemérmesség. Persze így is sokan vannak, akik semmi szín alatt nem mennének be egy ilyen üzletbe.

Sexjátékszereket nem csak a maguk örömszerzésére törekvő nők vásárolnak. Manapság egyre több pár igyekszik feldobni ezzel a mindennapi együttléteit. Egy-egy gondosan kiválasztott szexi fehérnemű, combközépig érő fekete lakkcsizma, egy szexi plüssbilincs forróvá teheti még a leghidegebb februári éjszakát is, és felejthetetlen élményt szerezhet a már évek óta együtt élő, egymás testét jól ismerő, rutinosan szeretkező pároknak is.

Vajon a nők körében mi a legkelendőbb sexjátékszer? Mi az, amit már meg merünk vásárolni, és ki merünk próbálni? A válasz: mindent! A legkelendőbb cikk a fehérnemű és a jelmez, utána következnek a vibrátorok, majd pedig azok a vicces dolgok, melyeket általában leánybúcsúra, nászajándékba vesznek az emberek. Mint például felfújható babák, erotikus társasjátékok, cukorkából fűzött melltartó, ehető bugyi, mell formájú tészta…. bármi amit el tudsz képzelni.

Ha az ember játékeszközöket visz be a szexuális életébe, az jó. Ugyanakkor, ha megnézzük a régi indiai képeket, például a Káma-Szútrában, mindig ketten szerepelnek rajta, és ez nagyon fontos! Nyilván vannak olyan helyzetek egy nő életében, hogy egyedül van, kipróbálna új dolgokat. Ha viszont valaki teljes egészében lecserél egy egészséges értékrendet, a harmóniába vetett hitet, az káros lehet. A játék csak egészséges kapcsolatban működik! Ráadásul, ha a párunk egy eleve érzékeny férfi, nem biztos, hogy jót tesz a teljesítménykényszerének, ha mi kvázi az ő „munkáját” végző, őt lecserélő vibrátorral szeretnénk fokozni a hangulatot. Nem tartom veszélyesnek a szexuális játékszereket, de nem tudom, hogy szükség van-e rájuk!? Az együtt átélt új kaland varázsa fontos élmény lehet, de ez csak akkor igaz, ha plusznak és játéknak fogjuk fel a dolgot. Egy játékszer nem segít elő egy párkapcsolatot abban, hogy harmonikussá váljon. Rosszul működő szexuális életet ezzel nem lehet megmenteni. Egy párkapcsolatban tanulni kell egymást, és nem feltétlenül tesz jót, ha kudarc esetén lecseréljük a férjünket/párunkat egy négyezer forintos vibrátorra. A szexualitás hozzátartozik az emberhez, mint az, hogy mi a szakmája. Ez is az önmegvalósítás része, sőt miután ez manapság egyre több embernél veszít tabuértékéből, egyre inkább lesz a személyiség része is. Szerintem építő lehet, ha az ember új dolgokat próbál ki, egy hosszú távú kapcsolatnak egy pikáns kellék lehet pozitív és előrehajtó eleme; de ha az ember ebben benne ragad, az probléma, és következményekkel jár. Egyszerűen nem visz előre. A szexualitásodnak ugyanúgy fejlődnie kell, mint neked magadnak más téren. Ez a dolgok normális menete. Játékszerrel vagy nélküle? Mindegy.

Bérlet

Ez nem egy gyermekmese… Emez egy kellemetlen eset, mely velem esett meg. De nem eszperente nyelven mekegek nektek, mert ez nekem nem menne teljesen…

Na eszperentét félretéve, elmesélem nektek, ami a héten történt velem. Hogy ez a történet vicces, ciki, megdöbbentő, nevetséges, megalázó? Azt döntsétek el Ti!

Kis előzményi áttekintés, hogy értsétek is miről van szó: Párommal való megismerkedésem után egy időben úgy határoztunk, hogy összeköltözünk. Pontosabban én költöztem hozzá vidékre. Mivel ekkor még nagyban a főiskola padjait koptattam, így mindenhova diákigazolvánnyal közlekedtem. Januárban meg is vettem a volánra a bérletemet, s a hozzá tartozó igazoló lapot is (mert hát ugye ilyen is kell). Mondtam a bérlet árusító hölgynek, hogy nekem 25 km-re kell az igazoló lap, ugyanis a többi távot a főiskolámig vonattal teszem meg (mivel nem bírom a buszozást, mindig vonattal közlekedem ahová csak lehet; ez alól kivétel ha vidékről szeretnék bejutni a városba, mert ezt a távot csak busszal lehet megtenni). Szóval ezt én mind szépen közöltem a velem szemben lévő üveg mögött ücsörgő nővel. Mire anno a válasza az volt, hogy olyat nem lehet, mit képzelek én! Majd úgy töltötte ki, hogy a lakhely és az iskola közötti távolságot írta be az igazoló lapra (100 km), azzal a megjegyzéssel, hogy ebből bajom nem származik, s lehet, hogy egyszer majd busszal megyek fel a suliba.

Január óta veszem a diákbérletem a buszra, de csak 25 km távolságra, hisz a többit mindig vonattal tettem meg. Ellenőr sosem volt – talán, mert reggel fél ötkor még a meleg paplan alatt legszebb álmai közepette szundikált…

A sulit június végén befejeztem. Az interneten utána néztem, hogy a diákigazolványom meddig érvényes: azt találtam, hogy október 31-ig. Szóval továbbra is diákbérletet vettem, hisz az igazolványom érvényes, akkor meg miért vennék még felnőtt bérletet?!

Október elsejétől dolgozom. Szintén a 25 km-es diákbérletemmel közlekedem be a városba. A héten a munkahelyen kitalálták, hogy kötelező 12 órázunk, vagyis este hattól reggel hatig kell menni (gondolhatjátok mennyire örültem neki…de most nem ez a téma). 28-án reggel hatkor siettem a helyi járathoz, hogy mielőbb beérjek a buszpályaudvarra, s felülhessek a hazafelé tartó buszomra. Fáradtan, álmosan, dideregve felszálltam a buszra, mely elindult. Ekkor az ellenőr közölte, hogy a jegyeket, bérleteket vegyük elő. Nyugodt szívvel vettem elő bérletem, igazolványom, hisz érvényes volt mindkettő. Mikor hozzám ért az ellenőr, jött a hideg zuhany – az álmosság egyből elillant belőlem. Közölte, hogy az igazolólapon 100 km van, a bérletem meg csak 25 km-es, ezért megbírságol, mert rövidebb távon vettem igénybe a bérletet. Hiába mondtam el azt amit anno a bérletárus hölgynek is, illetve azt is amit anno a hölgy mondott, nem érdekelte… A válasza az volt vagy 100 km-es diákbérletet kellett volna vennem, vagy pedig ezen a távon mindig jegyet kellett volna váltanom; majd 6000 forintra megbírságolt (de azért még bájosan vigyorogva közölte, hogy ott a helyszínen is fizethetek, s akkor csak 4000 forintom bánja – nem fizettem, kiállította a csekket). S közölte velem, hogy az nem mentség, hogy ezt én nem tudtam. Itt még megjegyezném, hogy az ellenőrök már nem a volán alkamazottai, hanem egy külön Bt. társaság.

Aznap még munka előtt bementem a buszpályaudvarra, s a bérletárusító helyen érdeklődtem. Ugyanazt mondtam el, mint anno a hölgynek. Közölték, hogy igenis ki lehet úgy tölteni az igazoló lapot ahogy én szerettem volna anno… vagyis az egész bírság a volán hibája, hisz rossz tájékoztatás miatt rosszul töltötték ki. Telefon a volánhoz, pénteken mehetek be, s visszavonják a bírságot. Közben meló helyen is kitalálták, hogy csütörtökön éjszakára kell menni, majd pénteken kettőre vissza dolgozni. Gondolhatjátok mennyire örültem az egésznek. Reggel hazaértem, majd gyorsan el a volánhoz, ahol elintéztem a bírságot, persze így is kellett 400 forintot fizetnem, azért mert fogadtak engem (no komment)… Az, hogy a rossz tájékoztatás miatt történt az egész, a Bt-t nem érdekelte; Válaszuk annyi volt: a volán ügyfélszolgálatához forduljak. Vagyis nagyban megy az egymásra mutogatás…

Hogy ebből a történetből mi a tanulság? Talán csak annyi, hogyha eldöntötted, hogy holnap kenyeret fogsz sütni, akkor előtte egy pékkel beszéld meg a dolgot…mert ha netán kicsit íztelen lesz a kenyered, nem mentség, hogy nem tudtad mennyi só kell bele……

Mit tanultunk a szüleinktől

1. Megbecsülni mások munkáját
("Ha mindenáron meg akarjátok ölni egymást az öcséddel, kint csináljátok! Most takarítottam fel")
2. Vallást
("Jobb lesz, ha imádkozol, hogy kijöjjön a fehér ingedből!")
3. Az időutazás alapjait
("Úgy megcsaplak, hogy a jövő héten térsz magadhoz!")
4. Logikát
("Azért , mert én azt mondtam")
5. Tornamutatványokat
("Most nézd meg hogy néz ki itt hátul a nyakad!")
6. Bőrön át táplálkozást
("Fogd be a szád, és edd meg a vacsorád!")
7. Türelmet és kitartást
("Addig ülsz ott, amíg a spenót el nem fogy")
8. Meteorológiát
("Úgy néz ki a szobád, mintha tornádó söpört volna át rajta")

Túrós semmi

Hozzávalók:
6 dl rétesliszt, 2 dl kristálycukor, 1 csomag sütőpor;
3 tojás, 2 dl cukor, 4-6 dl tej, 1 csomag vaníliás cukor;
12 dkg olvasztott margarin.
Töltelék: 50 - 75 dkg túró, barack vagy más befőtt.

A réteslisztet a kristálycukorral és a sütőporral összekeverjük, és kétfelé osztjuk.

A tojást, a cukorral, a vaníliás cukorral és a tejjel tej jól összekeverjük. Kivajazott tepsibe öntjük a lisztkeverék felét, arra rászórjuk a túró felét, a darabolt barackot, vagy más befőttet, arra túró másik felét és rá a lisztkeverék másik felét.

Leöntjük az egészet a tejes keverékkel, meglocsoljuk az olvasztott margarinnal és lassú tűzön 40-50 percig sütjük. Ha kihűlt kockákra szeleteljük, porcukorral meghintjük.

Csokoládés sütemény túrókrémmel

Hozzávalók:

Töltelék: 100 dkg áttört tehéntúró, 2 tojás, 4 ek. cukor, 1/2 citrom leve.

Tészta: 20 dkg vaj, 20 dkg cukor, 4 tojás, 1 csipet só, 40 dkg rétesliszt, 1 csomag sütőpor, 4 ek. kakaó, 2,5 dl tej, vaj a tepsi kikenéséhez.

Máz: 20 dkg étcsokoládé, 10 dkg puha vaj, 5 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 tojássárgája.

A töltelékhez a túrót a tojással, a cukorral és a citromlével krémmé keverjük. A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük. A tésztához a vajat a cukorral habosra keverjük. A tojásokat egyenként beledolgozzuk. A sót, a lisztet, a sütőport és a kakaót egy tálban összekeverjük, majd adagoljuk hozzá. A tejet beleöntjük, és az egészet sima tésztává dolgozzuk.

A tepsit – kb. 24x36 cm ¬ kivajazzuk. A tészta felét beleöntjük, és a töltelékkel megkenjük. A maradék tésztát a tetejére simítjuk. A süteményt a sütőben kb. 30 percig sütjük. A sütőből kivesszük és kihűtjük.

A csokoládét vízfürdőben vagy mikrohullámú sütőben felolvasztjuk. A vajat, a porcukrot és a tojássárgáját krémesre keverjük. A csokoládét beleöntjük, kikeverjük, és a süteményt megkenjük vele.

Rajzfilmek

Ha meghallod ezt a szót, hogy rajzfilm egyből egy aranyos, kedves szereplő jut az eszedbe. Egy Walt Disney, esetleg egy Pixar alkotás ugrik be elsőként, s máris egy gyermekkori kedves szereplőre gondolsz, pl. Dumbo, Hamupipőke, Pán Péter, Verdák és még lehetne sorolni estig ezeket a remek meséket. Viszont ha jobban belegondolunk, akkor mind ugyanarról szól, csak a szereplők mások…. Az egyikben egy dalmata kalandjait követhetjük nyomon, míg egy másikban egy versenyautó, esetleg egy átváltozott állat bőrébe bújt fiú kalandjait nézzük végig… A szereplőket leszámítva mindben ugyanaz játszódik végig: főhősünknek el kell végezni valamit,mielőtt visszatérne addigi megszokott életéhez…a rossz elnyeri méltó büntetését…főszereplőnk megtalálja a szerelmet,szeretetet…vagyis a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett. Nem azt mondom, hogy rosszak ezek a mesék, csak ha leülök egy ilyen alkotást megnézni, akkor már az elején tudom, hogy úgyis happy end lesz a vége.

Na de mi a helyzet az anime-vel?! Amint meghalljuk ezt a szót, hogy anime, sok embernek a vér, verekedés, erőszak, s a meztelen szereplők ugranak be. Pedig nem erről van szó! Az anime nem más mint japán rajzfilm, s nagyon sokféle változata, műfaja van: van ami gyerekeknek szól, van ami misztikus, rémisztő, vicces, tragikus, félelmetes, romantikus, s persze van olyan ami kizárólag felnőtteknek szól ( de én most nem ez utóbbiról szólok ). A lényeg, hogy kedvünkre válogathatunk a különböző japán rajzfilmek között, s nem egyből lehordani kellene ezeket az alkotásokat, főleg ha az illető még egyetlen egy ilyen művet sem látott, hiszen úgy a legnehezebb véleményt mondani róla.

Egy anime más, mint egy Walt Disney-s produkció – ez igaz. S hogy miben más? Például abban, hogy itt sosem tudhatod ki áll át a gonosz oldalra…vagy épp ellenkezőleg, a gonosz átáll a jó oldalra…nem biztos, hogy a történetnek jó vége lesz…s az sem, hogy a lány akinek végig drukkolunk, hogy összejöjjön a kiszemelt sráccal megtörténik e…

Az én egyik kedvenc animém a Naruto. Ebben a rajzfilmben minden van, ami csak kell: szerelem, csalódás, árulás, barátság, kitartás, összetartás, bizalom, s persze sok-sok tanulság, elgondolkodtató jelenetek, tettek. Például Naruto nem kedveli, sőt riválisának tartja csapattársát Saukét, s mégis mikor elhagyja a falut Naruto megesküszik, hogy az élete árán is visszahozza őt. Vajon miért? Hisz ki nem állhatja őt! S mégis az összetartás, a csapat, s mert tudja, hogy milyen egyedül lenni…igen, ő nem hagyja cserben a barátait…s az ígéretet igenis be kell tartani!

Még hosszú-hosszú sorokon keresztül tudnék írni csak erről az egy animéről, pedig rengeteg másik is van még. Én személy szerint jobban kedvelem a japán rajzfilmeket. Azért mert ez élethűbb, abból a szempontból, hogy itt valós érzelmekről, tettekről szól az egész. S együtt nevetek vagy éppen sírok a szereplőkkel, drukkolok nekik, hogy sikerüljön elérni az álmaikat; mint ahogy a valós életben én is mosolygok, sírok, s igyekszem elérni a magam elé kitűzött célokat…