2008. november 2., vasárnap

Rajzfilmek


Ha meghallod ezt a szót, hogy rajzfilm egyből egy aranyos, kedves szereplő jut az eszedbe. Egy Walt Disney, esetleg egy Pixar alkotás ugrik be elsőként, s máris egy gyermekkori kedves szereplőre gondolsz, pl. Dumbo, Hamupipőke, Pán Péter, Verdák és még lehetne sorolni estig ezeket a remek meséket. Viszont ha jobban belegondolunk, akkor mind ugyanarról szól, csak a szereplők mások…. Az egyikben egy dalmata kalandjait követhetjük nyomon, míg egy másikban egy versenyautó, esetleg egy átváltozott állat bőrébe bújt fiú kalandjait nézzük végig… A szereplőket leszámítva mindben ugyanaz játszódik végig: főhősünknek el kell végezni valamit,mielőtt visszatérne addigi megszokott életéhez…a rossz elnyeri méltó büntetését…főszereplőnk megtalálja a szerelmet,szeretetet…vagyis a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett. Nem azt mondom, hogy rosszak ezek a mesék, csak ha leülök egy ilyen alkotást megnézni, akkor már az elején tudom, hogy úgyis happy end lesz a vége.

Na de mi a helyzet az anime-vel?! Amint meghalljuk ezt a szót, hogy anime, sok embernek a vér, verekedés, erőszak, s a meztelen szereplők ugranak be. Pedig nem erről van szó! Az anime nem más mint japán rajzfilm, s nagyon sokféle változata, műfaja van: van ami gyerekeknek szól, van ami misztikus, rémisztő, vicces, tragikus, félelmetes, romantikus, s persze van olyan ami kizárólag felnőtteknek szól ( de én most nem ez utóbbiról szólok ). A lényeg, hogy kedvünkre válogathatunk a különböző japán rajzfilmek között, s nem egyből lehordani kellene ezeket az alkotásokat, főleg ha az illető még egyetlen egy ilyen művet sem látott, hiszen úgy a legnehezebb véleményt mondani róla.

Egy anime más, mint egy Walt Disney-s produkció – ez igaz. S hogy miben más? Például abban, hogy itt sosem tudhatod ki áll át a gonosz oldalra…vagy épp ellenkezőleg, a gonosz átáll a jó oldalra…nem biztos, hogy a történetnek jó vége lesz…s az sem, hogy a lány akinek végig drukkolunk, hogy összejöjjön a kiszemelt sráccal megtörténik e…



Az én egyik kedvenc animém a Naruto. Ebben a rajzfilmben minden van, ami csak kell: szerelem, csalódás, árulás, barátság, kitartás, összetartás, bizalom, s persze sok-sok tanulság, elgondolkodtató jelenetek, tettek. Például Naruto nem kedveli, sőt riválisának tartja csapattársát Saukét, s mégis mikor elhagyja a falut Naruto megesküszik, hogy az élete árán is visszahozza őt. Vajon miért? Hisz ki nem állhatja őt! S mégis az összetartás, a csapat, s mert tudja, hogy milyen egyedül lenni…igen, ő nem hagyja cserben a barátait…s az ígéretet igenis be kell tartani!

Még hosszú-hosszú sorokon keresztül tudnék írni csak erről az egy animéről, pedig rengeteg másik is van még. Én személy szerint jobban kedvelem a japán rajzfilmeket. Azért mert ez élethűbb, abból a szempontból, hogy itt valós érzelmekről, tettekről szól az egész. S együtt nevetek vagy éppen sírok a szereplőkkel, drukkolok nekik, hogy sikerüljön elérni az álmaikat; mint ahogy a valós életben én is mosolygok, sírok, s igyekszem elérni a magam elé kitűzött célokat…



2 megjegyzés:

hollowrukia írta...

Bölcs meglátásaid vannak az animekkel kapcsolatban. A nyugati emberek azt nem képesek felfogni, hogy az animek 90%-a nem (kis)gyerekeknek készül, ellentétben a nyugati kultúrkörrel, ahol ami rajzolt, az csak gyerekeknek szólhat. És itt én sem a kizárólag 18-as karikával ellátott hentaikról beszélek, hanem vegyük az általad említett Narutót. Japánban nem annak a korosztálynak készült, akik nálunk, Magyarországon nézik. Japánban kb. filmek helyett nézik az emberek az animeket. (Amit rögtön megért az, aki már látott akár öt percet is japán/ázsiai filmből. A hangjukkal csodákra képesek, de pocsék színészek a kamera előtt.)
Persze, fél megoldás az is csupán, hogy kivágják a véres/durva részeket, és egy 12-es karikával vetítik, erre felháborodnak a kedves szülők, hogy hogyan lehet MESÉT (az anime minden, csak nem mese - főleg nem a mi kultúránkban értelmezett mese) korosztályjelzéssel vetíteni. De gondoljunk csak bele. Egy Tom&Jerry-t lehetne? (persze, hiszen az AMCSI, és JÓ), vagy egy Piroska és a farkast; egy Hét kecskegidát? Az talán normális, hogy a legkisebb kecskegida felvágja az alvó farkas hasát, követ tesz bele, és vízbe fojtja? Gondolkozzunk már egy kicsit, mielőtt nyilatkozunk, kedves szülők. :) Rossz nélkül nyilván nincs jó. egymás nélkül nem létezhetnek. (Ebbe nem megyek mélyen bele, ez már filozófiai kérdés.)
Egy anime vége pedig - ahogy írtad te is - sosem a hollywoodi értelemben vett hepiend. Én is pont ezért szeretem, mert sokkal életszerűbb, valósághűbb. Egy szereplő nem csupán fekete vagy fehér, hanem van jó és van rossz tulajdonsága is. (Egy Disney-szereplőnek nincs; csak vagy jó, vagy rossz lehet.)
Sokkal többet tudnék írni erről, de azt hiszem, így is elragadtattam magam. Bocsi a hosszú kommentért.

Csak így tovább! :)

m1aya3 írta...

Kedves hollowrukia! Nagyon örültem a megjegyzésednek, s egyáltalán nem lett hosszú ;)
Örülök, hogy van aki olvassa azt amiről írok, annak pedig még jobban örülök, hogy kommentálja is (akár pozitívan, negatívan, de legalább van hozzászólás)!